Gondolatok egy villamospótló busz hátsó ülésén este tíz óra után

Tudjátok, kétféle hajléktalan jár-kel Budapest utcáin.

Az egyik, aki szakadt összelopkodott ruháiban, üres kézzel, de valahol, valamelyik zsebben elrejtve egy vagy két üveggel jön, káromkodva és nehezen egyensúlyozva szakadt zacskóival, amiben jelentéktelen kacatok vannak, mint mondjuk üvegek, amikben korábban alkohol volt; aki messziről érezhetően bűzlik, és már messziről látod, hogy olyanféle ember, akinek gyermekkorában azt mondták, hogy fiam: nem lesz belőled semmi; aki életében semmit nem tett azért, hogy neki jobb legyen; aki ha közelebb lép hozzád, azonnal megcsap a húgy büdös szaga, az olcsó kannás bor fogkrémet évek óta nem látott szájszagával, de azért szánj már meg pár forinttal ételre; akitől egyszerűen undorodsz, és legszívesebben azt mondanád neki, hogy fordulj fel az első utcasarokban, úgysem hiányoznál senkinek; akit kitiltanál a városból, és akit megvetsz. Még talán bántanád is. Mert gyűlölöd, mert nem érted hogy engedheti meg ember magának, hogy idáig süllyedjen.

Aztán ott van még a másik.

Akinek bár piszkos, kopott és talán foltos is a ruhája, mégis elegánsan válogatott darabokból áll, és talán valaha mikor először felvette megdicsérték, hogy milyen szépen áll rajta; aki egy piszkos zacskóban hordja életét, és ezzel a piszkos zacskóval olyan büszkén és magabiztosan száll fel a buszra, még ha keze vékony de kérges is; aki ha megkérdez tőled valamit, nem bűzlik az alkoholtól, és olyan választékosan fogalmaz, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudsz; akinek bár egy zacskóban megtalálható élete, összes emlék- és használati tárgya, a szemében mégis egy másik életet látsz, egy olyan ember életét, akinek egykor barátai és szerettei voltak – egy tragikus életet látsz abban a szempárban. Ő az, akinek mikor gyerek volt annyit mondtak, hogy te fiam, te még sokra viszed. Aki elhitte, hogy ő még sokra viszi, és végül oda jutott, hogy abban sem biztos, hol alszik majd éjszaka, míg mi éppen fordulunk egyet és megigazítjuk magunkon a takarót.

Milyen apró-cseprő probléma, milyen közhelyes, demagóg, megbotránkoztató dolog ez is, ugye?



8 hozzászólás

  • krys

    2008. szeptember 10. napján, 14:24-kor

    Jó írás. És igen az első verziót legszivesebben felrúgnám. A másodikon általában szoktam segíteni a nálam található aprópénzzel.
  • Mefi

    2008. szeptember 10. napján, 14:51-kor

    krys: mondjuk általában a második halmaz tagjai ritkán kérnek.
  • mbs

    2008. szeptember 10. napján, 15:29-kor

    ez szep volt :)
  • ZsuKov

    2008. szeptember 10. napján, 15:32-kor

    az elsőben van egy érdekes alfaj. a hajléktalan, aki punkra nyírja a haját, mert úgy jobban lehet tarhálni. Blaha, Nyugati, Moszkva, Örs televan ilyenekkel :D
  • Levee

    2008. szeptember 10. napján, 15:50-kor

    A sajnálatom nem fogja elfeledtetni azt a tényt, hogy nemcsak a koszt, de a betegségeket és a bűzt is magukkal hozzák a tömegközlekedésen, azon kívül, hogy ők persze bármikor ingyen utazhatnak. Persze, szegények, lehet hogy nem is tehetnek róla, de ettől még húzzon el a buszról, villamosról, metróról, vagy legalább vegyen egy fürdőt, mert igenis, hogy van erre is lehetősége - rengeteg helyen. Ha én megtisztelem az utasokat azzal, hogy nem szállok fel összehányt, gusztustalan külsővel, akkor mások se szálljanak fel piásan, mosatlanul, etc. Ez nem kegyetlenség, csak mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Ha már nem vesz jegyet, legalább legyen tiszta, de legalább ne legyen büdös...
  • aero.

    2008. szeptember 10. napján, 19:34-kor

    elsőhöz írnék ... valamelyik nap ülök Debrecenbe az állomáson, odajön alkesz hajléktalan, mondom nincs kessem. Fordul egyet a parkolóba, jön vissza aztán a haverjával sodortatja a cigit ... na az ilyeneket nem sajnálom, ahelyett, hogy kezdene valamihez, egyre jobban hazavágja magát.
  • ByBA

    2008. szeptember 10. napján, 20:54-kor

    Ülök a metrón. Zsongás-bongás, csevejészés. Felszáll egy egyed. Egy olyan ! Egy belevaló, első bekezdéses hajléktalan. Részeg. Ordibál. Káromkodik. Szidja a kormányt. Utazóközönség megkukul. Indulunk tovább... Ő folytatja a kis mondokáját. Gyorsan felállnak mellőle. Egy utas francia bulldogja zavarja meg monológja közben. Ugatja. Morog rá. Hirtelen nevetés lesz mindenkin urrá. Az egyed elhallgat. Inkább eltehénkedik az ülésen. Elalszik.
  • Mefi

    2008. szeptember 11. napján, 16:17-kor

    Levee: vagy ha még az is, legalább ne zaklassa már az utastársait.

    ByBA: az a szomorú, hogy csak a belevaló első bekezdésesek vannak. Bár ez ha jobban belegondolok nem annyira szomorú.

Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..