007: A Quantum csendje

007: A Quantum csendje

Nem én vagyok a legelső ember, aki szerint az új Bond-filmet elkúrták, picit, és nem is én leszek az utolsó. Én személy szerint csalódtam, nagyot. Többet és sokkal jobbat vártam. Nem Q és a rengeteg kütyü vagy Miss Moneypenny hiánya volt a probléma, mert a »Casino Royale-ban« bebizonyították, hogy ezek nélkül is lehet kiváló duplanullás filmet csinálni. Sőt, én még Daniel Craigért is odavagyok, a kék szemeivel és a hideg tekintetével megkockáztatom, hogy még a nagykedvenc Pierce Brosnannél vagy Sean Connerynél is jobb, de mindenesetre van olyan jó. Nem, a probléma ott kezdődött, amikor valaki az asztalnál felállt, és azt mondta: drága barátaim, koppintsuk le a Bourne-filmeket! És ez nem azért rossz, mert nekem a »Bourne-rejtély« nem jött be, hanem mert Bourne nem Bond. Még ha hangzásilag hasonlít is.

Mielőtt belebonyolódnék viszont: nekem tetszett a főcím. Nem volt olyan jó, mint a Casino Royalé, de a végén ahogy elkezdődött a film, és ahogy bevágták, olyan á lá gizda módon, egyszerűen megfogott. Egy Bond-filmnél pedig mondanom sem kell, hogy a főcím lényeges dolog.

Egy dolog miatt jó volt a koppintás: a másfélórás film rengeteg gyönyörű helyen játszódik, bár a 007-es filmekre nem jellemző, hogy csak Los Angeles lenne a helyszín, de ebben a stílusban ez bizony a Bourne-rejtélyben volt érezhető. Persze ez még csak az előnyére vált volna, az első olaszországi jeleneteknél az izgalmam kezdett fokozódni, hogy ez a film bizony isteni lesz. Aztán sajnos hamarosan elmúlt az érzés.

Szpojlermentesen igyekszem leírni a lényeget. Én nagyjából a huszadik-huszonötödik percnél vesztettem el az érdeklődést és a reményt, hogy ebből még valami jó kisülhet. Gyakorlatilag nincsen történet. Persze pörögnek az események, hullanak az emberek, a kamera egy másodpercre nem áll meg, robban ami robbanhat, törik ami összetörhet (legyen az tárgy vagy emberi csont) és így tovább, de emögött valahogy mégsem láttam összefüggő sztorit. Igazából semmit nem tudunk meg, semmit nem lehet kihámozni, és fölösleges ragozni: zéró tartalom, ennyi.

Ami viszont tetszett, hogy megtartották a Casino Royale néhány jellemzőjét; az elején például van egy hasonló pörgős verekedős-üldözős jelenet, és az előző részből ismert Vesper-dallam fel-fel csendül itt is, ami jó. Sőt, még néhány szereplőt is áthoztak, de persze ezt afféle folytatásnak is harangozták be, szóval nem újdonság.

Megintcsak személyes, de Eva Green mint Bond-lány nálam megmozgatott bizonyos testrészeket, a mostani hölgyeményektől viszont nem ájultam el.

Összességében tehát csalódtam, nem igazán tetszett a film. Volt itt is néhány kiváló jelenet, de én a Casino Royale szinte minden másodpercét, minden beszólását, minden kameraállását, minden részletét élveztem, itt meg úgy voltam vele kicsivel több mint negyedóra után, hogy legyen már vége inkább.

Több dolgot nem is lehet elmondani, mint akciófilm sem valami nagy durranás, Bond-filmnek egyenesen gyenge, sőt, talán megkockáztatom hogy a leggyengébb. Bár van egy 007-es film, amit nem láttam még, szóval nem nyilatkozom. Nem mondom hogy nézhetetlen, azt sem, hogy nem ajánlom a megnézését, pusztán annyi, hogy én nem ezt vártam. És szerintem sok rajongó van ugyanezen a véleményen. Morcos lettem volna, ha »éjféli vetítésre« megyek, az fix.

Eredeti cím: Quantum of Solace
Műfaj: akció
Időtartam: 105 perc
Megjelenés éve: 2008
Főszereplők: Daniel Craig, Olga Kurylenko, Mathieu Amalric, Judi Dench

{{3csillag|(Először négy ponton gondolkodtam, de ez sajnos csak három.)}}

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.