Hogy mi a kiábrándító?

Az már nem, hogy a röpke kétórás utazást a hidegben kell végigállnom a buszon, 750 forintért, míg ugyanennyiért mások kényelmesen ülnek, ölükben laptoppal meg táskájukkal a folyosón, hogy én és a többi később érkező utas még véletlen se tudjunk közlekedni. Szóval ez már átlagosnak mondható minden szájba szexualizált vasárnap este. Az sem háborít már fel, hogy bár egy órával korábban induló busszal jövök, mégis negyedórával később érkezem a szokásosnál.

A kiábrándító dolog az volt, amikor az egyébként nagyon helyes és szépen öltözött, igényes megjelenésű csajszi (az a fajta, aki mágnesként vonzza az átlag férfiember tekintetét) egy laza mozdulattal nekiáll az orrában turkálni, majd a fárasztó mimikai és bányászati munkálatokkal előhalászott zöld gumót jóízűen elfogyasztja, és á lá mi sem történt módon felszáll a metróra.

Ez már nálam is leverte a biztosítékot.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.