Állatorvosnál jártunk

Kivételesen nem én voltam a beteg, hanem »Kázmér«. Avagy nem is beteg volt, csak védőoltás, meg szokásos évi rutinvizsgálatok.

Hízott a májam, mert a doktornő össze-vissza dicsérte a lelkemet, mondván hogy rendkívül jól viselkedik, kipattanó egészségnek örvend, és jó értelemben egy teljesen kifejlett négyévesnek tűnő férfias sziámimacsek. És tényleg. A legmókásabb az volt, hogy minden vizsgálatot-oltást tűrt nyugodtan, még érdeklődött is, de a féreghajtó beadására tett kísérlet során nagyjából két méter magasra pattant fel, majdnem kollozionálva a vizsgálóasztal fölé rögzített lámpával. Aztán mondta az asszisztens, hogy ezt akkor ne erőltessük. (Bár hozzáteszem hogy a herevizsgálat és a végbélben történő lázmérés közben és után elég furcsán nézett a dokira.)

Azt szeretném megint elmondani, hogy ha háziállatotok van, és ‘pesten laktok (vagy annak környékén, vagy megéri utazni emiatt), akkor csak a Belvárosi Állatorvosi Rendelőbe menjetek. Elismert szakemberek, kiváló felszerelés, különleges bánásmód, elérhető rendelési idő és olyan apróságok, mint a kártyával való fizetés teszik az ország legjobb állatorvosi rendelőjévé. Ezt minden kétséget kizáróan állíthatom.

Egy kép a rajongóknak (mármint Kázmérról, höhö):

Imádom ezt a kis dögöt egyébként. Amikor megérkezett akkora volt, mint most a fejétől a nyakáig, és ha elnyújtózkodott az asztalon, éppen hogy végigérte a 13,3″-os laptopot, most meg lelóg a lába. Amikor megérkezett, akkora volt, hogy a tévé tetején kényelmesen elfért, most meg lelóg a lába és a farka. A szeme viszont változatlanul ragyogó kék, és olyan gyönyörűen tud vele nézni, hogy néha csak percekig szemezek vele, és áldom azt a »decemberi napot« amikor az expressz.hu keresőjébe beírtam, hogy macska, és első találatként kidobott három kiskandúrt, majd miután felhívtam a csajt, és küldött képet, közöltem, hogy nekem az kell, az amelyiknek görbe a farka, és kis fehér folt van az egyik lábujján.

Eltelt azóta lassan egy év, és egyáltalán nem bántam meg. Olyan mintha a gyerekem lenne, egy darabka belőlem, a nagy kék szemeivel, meg az éles karmaival, amivel a bőr forgószéket kapirgálja, az éles hangjával, amivel nem hagy aludni éjszaka, és a piha-puha bundájával, amivel dorombolva hozzámdörgölődzik minden nap.

Hogy miért éri meg macskát-kutyát tartani?

Mivel tudom, hogy érdemes hazaérnem, akármilyen elcseszett is volt a napom, mert ez az három-négy-ötkilónyi instant szeretetbomba szőrös bevonattal és ellenálhatatlankék™ szemekkel csak rám vár, meg arra hogy hangosan dorombolhasson, miközben becézgetem, mint ahogyan a hatéves kisgyerekek, a szülők, meg a szerelmesek szoktak becézgetni.

Szóval ezért.