Elöljáróban az egész történetet egy névvel lehet jellemezni: JJ Abrams. Aki néz sorozatokat, az a »Lost« és a »Fringe« után már-már ismerősként üdvözölheti a Cloverfieldet, leginkább azért, mert erre is jellemző a senki nem tud semmit fílng, és ez a film végére sem változik sokat.
Egy fiatal társaság meglepetés búcsúbuliján vagyunk, amit a csapat legjófejebb jófejének rendeztek, amikor valami földrengésnek vélt esemény történik a sokemeletes gyönyörűen berendezett lakáson kívül. Elmegy az áram, a társaság lerohan a házból, sikítozás, pánik, és megkezdődik az izgalom, a szabadságszobor fejével, ami csak úgy mellékesen odazuhan az arcuk elé. Idáig nagyjából húsz teljesen unalmas perc telik el, ami durván a film egynegyede. Mint később kiderül nem földrengés, hanem valami szörnyeteg játszik városrendezőst, pusztítja egész Manhattant, és persze jön a csodálatos amérikái hadsereg és persze a változatosság kedvéért a létező összes fegyvert rászabadítják – mindhiába.
Ez így rendben is van, bár mutathatna valami újat, nem mutat, oké, erre számít az ember. Amiben viszont mégis újat mutat, hogy mi végig egy kézikamera felvételeit látjuk, szóval semmi többkamerás operatőr meló, meg képstabilizálás, nem. Az egyik srác ugyanis videókamerával rögzíti a búcsúüzeneteket, mikor az egész történik. Ez amiatt roppant jó, mert kicsit valósághűbb az egész, néha látunk egy-két televízióműsort, de azt leszámítva mi is csak ugyanannyit tudunk és tapasztalunk mint ők. Ebből következik viszont hogy – bár csak másfél órás, mégis – rendkívül fárasztó az egész, ugyanis a srác igyekszik úgy rángatni a kamerát mintha valamelyik testrésze lenne, és nem olyan finom »á lá 24« módon, hanem amolyan fogadjunk hogy elhányod magad a végére
stílusban.
Ezeket és néhány látványosabb jelenetet leszámítva viszont semmi extra, egy átlagos szörnyeteges jajmeghalunk
film, nem több. Lehúzni annyira mégsem tudom, mert valahogy mégis megfogja az embert, talán azért, mert igyekszik valósághű maradni, és ez nagyon is jól megy neki. Mondjuk azért jobb hogy itthon néztem, mert moziban valószínűleg mélyebb nyomot hagyott volna mind bennem, mind abban aki előttem ül, és nyakonhányom.
Eredeti cím: | Cloverfield |
Műfaj: | sci-fi |
Időtartam: | 85 perc |
Megjelenés éve: | 2008 |
Főszereplők: | Lizzy Caplan, Jessica Lucas, T.J. Miller, Michael Stahl-David |
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
tiny
2009. január 03. — 21:06:23
Ez a kézi kamerás dolog sem új ötlet …
Holtak hajnala volt talán ilyen.
ahus
2009. január 03. — 21:15:56
Egyszer megéri megnézni. Ha nem lenne elcsépelt a témája, érdekesebb lenne, de Godzilla óta pláne…
[re=56307]tiny[/re]: úgy emlékszem az nem ilyen volt. Legalábbis az új, a régi Holtak hajnalát nem láttam. De ilyen volt a Blaire Witch Project (Ideglelés), mondjuk azt sem láttam.
FlasH
2009. január 03. — 21:16:03
[re=56307]tiny[/re]: abban nem vagyok biztos, szerintem nem. de először ha jól tudom, akkor a Blair Witch’s Projectben volt ez a technika.
a film meg elég nagy csalódás volt számomra, gyenge közepes.
off: bocs, ebbe muszáj belekössek. a 4-es az neked csak egyszer jó?! mivel nem 10-es skálán listázol, ezért a 4-es egy kis híjján tökéletes film kéne legyen, olyat meg ugyebár megnéznél másodjára is. szerintem elcsúszott kicsit az értékrended, de lehet csak velem van gond 🙂
Mefi
2009. január 03. — 21:35:05
[re=56307]tiny[/re]: azt hiszem ott voltak rendes kameraképek is, bár nem emlékszem már.
[re=56310]ahus[/re]: hát igen, nem túl sok lehetőség van már ezekben a témákban.
[re=56311]FlasH[/re]: nem feltétlen, lehet valami nagyon jó, de nem feltétlen akarod még egyszer végignézni. Egyébként is nagyon-nagyon kevés filmet néznék meg újra, függetlenül attól, hogy ötpontos-e vagy négy. Meg a négy pont itt, olyan mint nyolc pont tízes skálán.
tiny
2009. január 03. — 21:45:16
Lehet, hogy igazatok van és nem ez volt, mindjárt belekukkantok 🙂
tiny
2009. január 03. — 21:48:33
No, megtaláltam, nem Holtak hajnala, hanem A holtak naplója volt.
Zsoc
2009. január 04. — 01:13:08
[re=56310]ahus[/re]: Nem feltétlen annyira lerágott az a csont, a Chtulhu “mítosszal” foglalkozó filmek eléggé egyediek. Még akkor is, ha ez a film, “csak” A Nagy Chtulhu ébredését mutatja be…
/Eredetileg valami ahhoz kötődő címe is lett volna, és mégjobban nyomatékosították volna a dolgot, de azt hiszem pont akkoriban változott valami törvény Amerikában és már nem voltak szabad prédák Lovecraft művei. Jogdíjat meg nem akartak fizetni./
GazVezir
2009. január 04. — 01:24:28
Nekem az nem tetszett nagyon benne, hogy a végén a főszereplőéket szállító helikopter elképesztően alacsonyan repült. Én úgy rángattam volna minél magasabbra a gépet, persze akkor nem lett volna ilyen vége a filmnek, de akkor is 🙂 .
krys
2009. január 04. — 03:01:53
Mi moziban néztük és úgy nagyon ütött a dolog, a vizualitás meg minden. Kijöttünk és csak álltunk percekig némán.
Egyébként mégha a film 3 pont is lenne a markegint miatt megérdemli a 4-et 😀
Mefi
2009. január 04. — 12:08:11
[re=56317]GazVezir[/re]: hát igen, ezek a tipikus amerikai film kliisék. 🙂
[re=56318]krys[/re]: hát moziban tényleg nagyobbat ütött volna a gyomromnak is. 😀