Hüh, már majdnem éjfél!
Ez nem egy elfuserált házi feladatnak szánt párszavas esszé, még ha annak is tűnik a cím alapján.
Akartam egy hosszabb lélegzetvételű posztot a jelenlegi technikai világ számomra kedvező jövőbeni alakulásától (néha meglepődök milyen körmönfontan tudok fogalmazni!). Mondjuk eléggé zokni vagyok agyilag, de megpróbálom.
Szóval. Vannak ugye olyan hétköznapi dolgok, amik már-már őstechnológiáknak számítanak, és tényleg természetes, és tényleg fillérekért előállítják az eszközt, amivel elérhető. Mobil- és vezetékes telefon, televízió, rádió.
Hogy néznek ki most ezek a dolgok? Bekapcsolod a rádiót, rátekered a száz iksz pont ipszilon MHz-re, majd hallgatod az adott rádió adott, előre beállított, számodra alapesetben változtathatatlan műsorát. (A változtatás esetleg a betelefonálós számkérés lehet, ügye.) És reménykedsz, hogy nem kezd recsegni. Bedugod a kábelt a tévébe, és nézed az adott csatorna adott, előre beállított vagy esetleg persze élő műsorát. Bepötyögöd a telefonszámot, és reméled hogy nem kelted fel a vonal túl oldalán lévőt.
A tévé és a rádió javarészt már kezd egyre digitálisabb és ami még fontosabb: a felhasználó által irányíthatóbb, kétirányúbb lenni, meg visszatekerhető, felvehető és miegymás, sőt, van már videotéka is, ahol gombnyomásra (kisebb pénzösszegért) jó minőségben nézheted a filmet, pamparam. Meg van már digitális rádió. Ami szebben szól és nem recseg.
Node, én valahogy úgy képzelem el az egészet, hogy kicsit internetközelibb. Felejtsük el konkrétan az internetet és a bonyolult műszaki magyarázatokat és szakmai elnevezési kérdéseket. Csak gondoljunk a netről ismert szolgáltatásokra. YouTube, last.fm és »Deezer« mondjuk Skype.
És képzeljük el a szituációt, hogy ülünk a tévé előtt, ráállunk a kedvenc csatornánk (TV-csatorna) kedvenc műsorára (TV-műsor), elindítjuk a legfrissebb részt, és megtekintjük. Persze előtte-közte-utána reklámmal, áttekerhetetlen reklámmal, mert a gazdasági modell ezt követeli.
Vagy mondjuk utazunk a metrón, elővesszük a kütyüt és kiválasztjuk hogy most rock zenét szeretnénk hallgatni, mondjuk Guns N’ Rosest, és már indul is a zene, mindezt úgy, hogy a kütyünkön egy árva szám sincsen. Vagy csak elindítunk egy rádióadást, amit leszálláskor megállítunk, és később folytatunk.
Netalántán képzeljük el azt is, hogy megfogjuk a telefont, és egy kicsit más képernyő fogad. Nem számokat vár tőlünk, hanem egy listát látunk, rajta az ismerőseinkkel, ahol a nevek mellett apró jelzések mutatják, hogy az illető elérhető avagy elfoglalt-e. Kiválasztva pedig rögtön hívhatjuk, videóhívhatjuk, csetelhetünk vele (halál az SMS-re!) vagy küldhetünk neki e-mailt.
Ilyen dolgok.
Persze tudom, hogy ezek többsége sajnos javarészt kivitelezhetetlen, főleg a mozgatórugó miatt, ami értelemszerűen a pénz. Egy szolgáltatónak pedig nem áll érdekében, hogy havi x ezer forintért legyen egy Skype-szerű szolgáltatás a telefonunkon, amivel kvázi bárkit ingyen hívhatunk vagy bárkinek ingyen üzenhetünk. Mint ahogyan a kiadóknak sem feltétlen érdekük, hogy ne vegyünk CD-t, ha bármilyen számot meghallgathatunk útközben is. És így tovább.
Ettől függetlenül reménykedem benne, hogy egyszer megvalósul egy ilyen, ehhez hasonló vagy ennél akár lényegesen jobb modell, ami ezernyi új lehetőséget és ezernyi új élményt nyújthat, valóban kényelmesen és a jelenleginél akár töredéke áron, már meglévő technológiákat kis átalakítással igénybe véve.
És most: kóma. Mármint az alvós-féle.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Gergo
2009. április 22. — 12:35:26
“ami ezernyi új lehetőséget és ezernyi új élményt nyújthat”
Nem bullshit ez egy kicsit? 🙂 Ezernyi lehetőség, meg élmény egy rombadöntött bolygó rombadöntött országában? Milyen lehetőség? Milyen élmény?
Mert például nagy élmény tüzet rakni (ó az áldott procedúra, ujjnyi ágacskákat gyűjtögetni az avarból!), körbeadni a pálinkás flaskát, és énekelni. Ez egy élmény. Hogy ezt megtehetem, az egy lehetőség. De abban, hogy 2 év múlva is szkájpolhatok, nem látok semmi nagyszerűt. Még akkor se, ha zöld lesz a kijelző, és énekel. Még akkor se, ha ezt a metrón tehetem. Az egész anyagi kultúra, úgy ahogy van, egy hiba, egy bűn, egy tévedés. Ezernyi lehetőség és élmény az volna, ha nem betonozna be és kényszerítene a világ “szolgáltatás-függőségre”, meg “eszköz-függőségre”, meg egyebekre. Ha az emberek nem a folyamatos babrálással, hanem a jó értelemben vett önmagukkal foglalkoznának mások boldogítására, sokkal élhetőbb lenne a világ. A mai ember a holnap kultúrszemetében él? Nem véletlen ez a generált “retró”-mánia sem, az emberek megpróbálnak kapaszkodni valamibe, ami még igazi. Persze már az se volt igaz, hát akkor nem tudom, most mire föl ez a nagy optimizmus.
Ja és persze no offense.
shaark
2009. április 22. — 13:21:46
Ezek már mind létező és elérhető technológiák. Kedvenc filmeket tudsz nézni pl Joost-tal, vagy Hulu.com-on (persze media center kell hozzá). Zenét tudsz hallgatni mobilon, anélkül, hogy a szám rajta lenne: Last.FM és hamarosan a nagy kedvencem is elérhető lesz mobilon, a Spotify. Mobil lista nevekkel, pl.: 3 Skypephone vagy a Sony Ericsson C510-ban is vannak hasonló featurek (habár elég kezdetleges még, meg szolgáltatófüggő is stb…)
Mefi
2009. április 22. — 18:34:11
[re=59014]Gergo[/re]: szerintem ez pontosan olyan dolog, mint amikor bejött a televízió. Az idősebbek ódzkodtak, és azt mondták, hogy a rádiónál meg az újságoknál minek több. Aztán szépen lassan minden háztartásban tévé lett. Majd megjelent az internet. Mindenki azt mondta, hogy minek, ott a tévé. És nézd meg, hogy a fiatalok többsége azért előbb néz interneten keresztül filmet, mint a tévé előtt.
Számodra ez bekorlátozás, számomra pedig új lehetőség, máshogy nézzük a dolgokat. Nekem új lehetőség, hogy teszem azt a tábortűzgyújtás közben a kedvenc zenéim szólhatnak egy eszközről. Vagyis az eszköz nem maga a boldogság forrása, csak a boldogság egyik segédeszköze.
Persze bármit meglehet úgy élni, hogy gonosz és ellenség, de fölösleges. Semmi nem lesz rosszabb attól, ha a tévéből nem a Mónika só jön, hanem az, amit te éppen szeretnél, kizárva azt, amit te éppen nem.
[re=59015]shaark[/re]: léteznek, igen, csak nem mindegy mi épül mire. Egyelőre ezeket leginkább a gépedből tudod elérni, vagy például a mobiltelefonoddal. Én alapjáraton megszüntetném a mobiltelefont, ha tehetném, és helyette internet lenne, meg VoIP. Tudom hogy ez nem így működik, hogy megszüntetjük aztán helló, csak érted.
nt
2009. április 22. — 21:13:46
Gergőnek abban igaza van nagyon, hogy az egész világ a mai állása szerint beteges értékrendet erőltet ránk, és közben a valódi értékek elsikkadnak. Olyan dolgokat akarunk, amik tök fölöslegesek, és pont az igazi élményeket hagyjuk ki, ha ennyire technokrata és kütyümániás szemléletben élünk. Vissza kéne találni a természetbe, a természettel megtalálni az egyensúlyt.
Mefi
2009. április 22. — 21:19:28
[re=59019]nt[/re]: mi tart vissza? 🙂 Arra gondolok, hogy aki nagyon vissza akar találni a természetbe, meg tudja tenni. Nem vagy elveszett számítógép, rádió és televízió nélkül. Csak éppen te is rá fogsz jönni, hogy sokkal kényelmesebb vele a világ. Aki igazán akarja, úgyis meg tudja találni az egyensúlyt a kütyüktől és bitektől nyüzsgő világ és az érintetlen természet között.
Morph
2009. április 23. — 11:04:14
Tudtommal a közeljövőben elkészülő telekommunikációs hálózat, az NGN teljesen IP alapú lesz, legalábbis így tervezik. Ez azt jelenti, hogy ezzel váltanák a mobil hálózatokat (UMTS) és a vezetékes telefon hálózatokat is, vagyis egy teljesen új távközlő hálózati architektúrát akarnak bevezetni. Mellesleg az, hogy minden IP alapú nem feltétlenül a legjobb, azért van sebezhetősége, szemben a jelenlegi kiforrottabb rendszerekkel.
Mefi
2009. április 23. — 11:41:15
[re=59029]Morph[/re]: a sebezhetőség mondjuk mindenképpen igaz, meg ha már ilyesmiben gondolkodunk, akkor legalább IPv6.