Idén is megvolt az első bográcsozás (apum világverő gulyásleves készült, meghalok, annyira tele vagyok), egy nap híján pontosan akkor, mint »tavaly«, de most képek nélkül, mert lusta voltam magammal hozni az apparátust, a »Fuji« meg nincs nálam.
Egyébként eszembe jutott ma az egyik legkedvesebb étkezéssel kapcsolatos emlékem. Semmi nyál, nem haltak meg emberek, nem vágta le senki az utolsó szegény öreg tyúkját és még aranyat sem adtam a zsírkarikák számával megfelelő arányban.
Még régebben cserediákként egy családnál voltam Erdélyben. Egyik nap húsleves készült. Semmi extra, gondolnád magadban, tyúkhúsleves és kész. Ám alapját egy aznap levágott házi tyúk, a nagyi által készített tészta, a ház kertjében található zöldségek és a kútból merített víz adta.
Isteni finom volt, de még ezzel sem tudom leírni azt a mennyi ízorgiát, amit akkor tizen-egynéhány évesen éreztem. Isteni finom húslevest készítenek szüleim is, de ennél jobbat még sosem sikerült fogyasztanom. Persze lehet hogy a sok kellemes emlék, a kis honvágy
(ha lehet így nevezni) felnagyították, bár nem hiszem.
Nem is beszélve a pityókáról, az isteni levegőről, a barátságos, közvetlen emberekről és az egész érzésről, amit ott éreztem. Szintén sehol máshol nem.
Háromszor voltam Erdélyben, azóta – magam sem tudom hogy miért – nem. Pedig a világ egyik legcsodálatosabb és egyben legvarázslatosabb helye.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
izolis
2009. május 02. — 23:31:42
Hát ez jól esett Mefi. 🙂 Az utolsó mondatra gondoltam. Amúgy meg örömmel látlak ha van kedved bátran átugorhatsz..:D Buszjáratok naponta vannak Budapest és Székelyudvarhely között. Talán ismerős.., ha nem megismerheted ezt a környéket is.
sylverdevil
2009. május 03. — 10:22:50
Én eddig csak 3-szor voltam Erdélyben, mindhárom alkalommal a Bihar hegységben, de az valami eszméletlenül lenyűgöző. Maga az érintetlen természet. Egész napokat lehet anélkül túrázni a hegyekben (vízeséseket, patakot, dolinát látva) anélkül, hogy emberbe botlanánk és még akad ahol májusban is hó van. Amikor voltam akkor azon a területen még térerő sem nagyon akadt, felhőtlen a kikapcsolódás valóban.
CobraStyle
2009. május 03. — 13:06:09
Szia Mefi! Lenne egy kérésem:) Rl tudnád küldeni a hozzávalókat az apud világverő gulyásleveséhez vagy az ősi családi titok?:) Én szervezem a holnapi bogrács-gulyásozást az osztályomnak és még nem igazán találtam ki melyik, milyen recept legyen:P
Az interneten sok verzió van fenn, de szívesebben csinálnék már valamilyen “bejáratottabb” gyulyást:) Ha el tudod küldeni az előre is köszönöm
wing
2009. május 03. — 13:15:42
Én pont azért nem szeretek Erdélybe járni, mert a világ egyik legcsodálatosabb és egyben legvarázslatosabb helye. Valamiért mindig fáj a szívem, ha ott vagyok.
Mefi
2009. május 03. — 19:27:06
[re=59257]izolis[/re]: voltam már ott, de ha komolyan gondoltad egyszer megbeszélhetjük a találkát! 🙂
[re=59262]sylverdevil[/re]: nekem a kedvencem egy kis gödör volt, amiben kb. fél liter kristálytiszta víz volt. És ha lemerted, olyan volt mintha a semmiből ismét feltöltődne.
[re=59267]CobraStyle[/re]: dobtam mélt!
[re=59268]wing[/re]: megértem, sajnos, nagyon is.
EmceeMike
2009. május 03. — 22:53:44
Nőtt a karmád a szememben, de komolyan. 😉