Magyarország Következő Mérnöke

Ezt a bejegyzést leginkább karlsruhe írása ihlette.

Kisebb koromban mindig azt hittem, hogy a mérnöki szakma egy nagyon komoly, már-már az orvosokéval vetekedő hivatás. Elvégre az ember, aki házakat, járműveket, kerteket vagy hatalmas gépeket tervez, szükséges hogy zseniális elme legyen, hiszen egy apró félreszámítás is katasztrófához vezethet a későbbiekben.

Aztán bekerültem a felsőoktatásba (attól most tekintsünk el, hogy melyik iskolába, mert jelen esetben nem ez a lényeg), elvileg azzal a reménnyel, hogy ha elvégzem, okleveles mérnök informatikus leszek. Ha valaki megkérdezi hogy mi lesz a szakmám, annyit mondok csak, hogy informatikus.

Mert nem tartom magamat egy zseniális elmének, nem értek a matematikához és nem tervezem feltalálni a legújabb tökéletes processzortípust. Mint mondjuk egy mérnök.

Viszont a bibliám az SQL, rettenetesen szeretem és élvezem a programozást és a rendszerek tervezését-üzemeltetését. Tudom, létezik ezekre OKJ-s képzés, de sok helyen felsőfokú végzettséget kérnek (a mérnök informatika pedig elég sok területet lefed szerencsére), a programozó matematikus képzés pedig az előbb leírt okból kifolyólag nem az én világom. Nem tudom hogy jó programozó vagyok-e, és ez is egy olyan tulajdonság amit nem nekem kell megállapítanom. Eddig aki tanár látta a feladataimat, dicsérte a gondolkodásmódot és az igényes kódot, a végeredmény általában működik, és ez nekem elég, a folyamatos fejlődés mellett.

És oké, nem figyelek annyira valószínűségszámításon, mert tudom hogy nem fogom hasznát venni (rossz hozzáállás, tényleg az), ellenben minden gyakorlaton ott vagyok és szívom magamba a gyakorlati tudást. Amit hasznosíthatok, mint informatikus. Rendszergazda vagy programozó, esetleg mindkettő – lényegtelen.

Amúgy pedig az informatika egy olyan szakma, hogy a papír semmit nem jelent. Itt nem az agyadba épített tudás, hanem a folyamatos tanulás, az érdeklődés és a gondolkodás visz előre. Én úgy látom, hogy ha valaki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, és nem szarja le a webprogramozás tárgyat, mondván hogy jaj ő neki ez olyan egyszerű, és tíz év múlva is tudja élvezni egy folyamat elkészítését, és tud örülni egy munka sikerének, akkor beszélhetünk jó szakemberről.

Ellenben egy igazi mérnöktől kicsit többet vár az ember. Például ha hívok egy mérnököt hogy tervezzen egy medencét a kertbe, és két hét múlva az egész szétesik, és elárasztja a kertemet vízzel, akkor az nem mérnök, hanem kontár. Vagy ha egy ház minden tekintetben katasztrofális munka, a szoba a létező összes oldalról lejt és hasonlók, akkor szintén nem beszélhetünk mérnöki munkáról.

És igen: az az ember aki megtervez egy repülőgépet, legyen minimum zseni. Mert ha én elírok valahol egy vesszőt, kijavítom két hét múlva, és maximum morognak a titkárnők (rossz hozzáállás!), de ha egy repülőgép tervezésében résztvevő mérnök elír egy tizedesvesszőt, akkor egy tollvonással több száz embert ölhet meg. Az adatbázis-gyakorlat tanárunk mondta mindig, hogy ha fogalmazunk, ne szedetten-vedetten, hanem pontosan, mérnökiesen, elvégre nagyon komoly szakma a miénk. És igaza is volt. Egy mérnök szakmája komoly. (Kellene hogy legyen.)

Igenis szigorítsák a mérnökök képzését. És ezalatt nem azt értem, hogy legyenek a mérnök hallgatók orrba-szájba szexualizálva, és olyan fölösleges dolgokkal legyen a kedvül elvéve nem hogy a mérnöki, hanem úgy általában a felsőoktatásban való részvételtől. És azt sem tartom a legjobb megoldásnak, hogy pénzt kérnek az oktatásért, mert valahogy sosem a tehetséges embereknek van rengeteg pénzük.

Nem jó ez így, és az a baj, hogy akiknek lenne erejük, lehetőségük változtatni, úgy tűnik ők akarnak a legkevésbé.