Jövő meg-nem-látási és -változtatási elmélet

Végre hazaértem, és nálamnál talán csak a macska fáradtabb, aki egész hétvégén csajozott. Jelzem hogy elvesztette szüzességét, vagyis inkább gyorsan elhajította valahol a kertben valahány ismeretlen számú és eredetű macskalánnyal, valószínűleg vicces lesz ha megjelennek a szikrázó kék szemű, cirmos-fókabarna mintázatú macskák, M betűvel a fejükön. És még jelentkeztek hirdetésben is hogy hoznának kettő, azaz 2 darab sziámi lányt partizni. Szóval ez a dolog rendeződni látszik.

Viszont van egy vicc, ami valójában inkább érdekes történet, mely sok regény, sorozat és film történetének szolgált táptalajul.

A történet úgy szól, hogy egy férfi betér a jósnőhöz, és megkéri mondjon neki valamit. A nő belenéz a gömbbe, megborzong, és közli hogy emberek ezreinek okozza majd halálát. Az ember elborzad, és úton hazafelé megfogadja, hogy változtatni fog, ne legyen igaza a jósnőnek. Lát egy kisgyereket játszani a síneken, miközben a vonat éppen érkezik. Hirtelen elkezd szaladni; meg akarja menteni a gyereket, és azt gondolja magában, hogy biztosan tévedett az asszony. Éppen időben löki félre a fiút, az hálásan köszöni az élete megmentését, a férfi pedig megkérdezi tőle, hogy hívják. Az pedig felel: a neve Adolf Hitler. Továbbmennek, és talán sosem hallanak többet egymásról.

Ez volna az az elmélet, amelynek nem tudnék nevet adni, de dióhéjban az a lényege, hogy nem tudhatod meg a saját jövődet. Amennyiben mégis megtudod, biztosan történni fog valami, ami megakadályoz. Jövő meg-nem-látási és -változtatási elmélet, mondjuk. Mint ahogyan azt sem tudhatod meg, hogy mik a jövőheti lottószámok, mármint persze valami földöntúli módszerrel. Elvileg létezhetnek erők, akik elárulhatnák neked, de ha megtudnád, és megjátszanád, amint átvennéd a nyereményed meghalnál.

Az idő, mint olyan, nálunk nagyobb erők játékszere. Az embert időtlen idők óta foglalkoztatja az időutazás (ha-ha, szóvicc, ha-ha). Viszont nincs alapja. Eddig senkinek nem sikerült dokumentáltan megváltoztatni az idő folyamát, nem sikerült utazni a múltba vagy a jövőbe és egyebek. Ezért is kedvelik annyira az írók, hiszen a történet a több szál miatt rendkívül érdekfeszítően vezethető, mégis semmilyen tudományos alapja nincs, ami leírná hogy az időutazás mivel és hogyan jár. Maximum azt, hogy nincs.

A fenti példában az emberünknek volt egy élete. Abban az életében az események le voltak írva, vagy ahogy tetszik, és az is benne volt az Ő Könyvében, hogy elmegy egy jósnőhöz. Nem változtatott azzal, hogy megmentette a gyereket, azzal változtatott volna, ha el sem megy a jósnőhöz, korábban ér haza, a gyerek pedig meghal, és talán nem is lettek volna nácik meg világháború. Vagy nem így.

Ezek a »véletlenek«, amikről már írtam korábban. Vagy ne legyenek véletlenek, legyenek megírt események. Vagy higgyük azt, hogy mi irányítjuk. Pedig a felsőbb erő, vagy csak az Univerzum, akármi.

Szintén érdekessége az idő manipulálásának, a sikeres időutazás. Ha neked valaki, egy korodbeli azt mondja, hogy gyerekkorában látott téged, húszévesen, és rá két hétre visszautazol tizenöt évet az időben, majd meglátod azt az illetőt gyerekkorodban, akkor ezen szintén nem tudsz változtatni. Mert az is meg van írva, hogy te visszamentél, és találkozol. Amikor épp a múltban vagy, az neked a jelened, ami igazából a jövőben volt onnan nézve (amikor az illető elmondta neked, hogy már látott korábban), aki viszont épp a múltban van, neki abból a jövőből tekintve ahonnan te érkeztél a múltja. Így akkor ő vele megtörtént az esemény, a mesélés pillanatában veled viszont még nem. Bonyolultan írtam le talán kicsit, de végeredményben: minden relatív.

Távol álljon tőlem, hogy nagy bölcsességeket akarnék leírni, pláne megalkotni, csak az időutazás az egyik olyan sci-fi téma, ami roppantul érdekel, majdnem az összes ilyen alapmű (Az időgép, Vissza a Jövőbe, LOST stb.) megvolt már. És (nyugi, nem lövök le poént) az »ötödik Lost évadfinálé« után gondoltam arra, vagyis miket beszélek, múlt hét csütörtök óta ezen agyalok, amikor éppen nem tanulok (jaj, bennem egy költő veszett el, de tényleg, csak mélyen elveszett, ugye), hogy ami történt a fináléban, az semmin nem változtat a jövőre nézve, mert így volt elrendelve, megírva, rendezve, akármi. (És most persze nem a forgatókönyvre gondolok.)

A jövőt nem lehet megtudni sem pedig megváltoztatni.