Levelezési szokások

Kicsit bajban szoktam lenni, amikor levelet írok egy általános címre, és nem tudom pontosan kihez fog megérkezni (legyen most szó elektronikus vagy hagyományos levélről). Mert ugye ha egy tanárnak írsz, vagy egy ismerősnek vagy mondjuk hivatalos ügyben valakinek, akkor adja magát a megszólítás, de sok esetben azonban nem.

Például ma küldtem levelet egy info@ kezdetű címre, gőzöm nem volt hogy ki fogja elolvasni. Az üdv-üdvözlet-üdvözlettel nálam elköszönés, gyűlölöm köszönésnek használni; a helló-hali-szia ugye kiesik; a napszak szerinti köszönés pedig szintén nem a kedvencem, már csak azért sem mert ki tudja mikor nézi meg a címzett. Így általában marad a tisztelt cím, vagy tisztelt illetékes. Barátoknak, ismerősöknek a helló-szia-szevasz, van nálatok terasz az általános köszönés, vagy adott esetben még annyi sem, de ez megint csak emberfüggő.

A formátum meg úgy szokott kinézni, hogy:

Köszönés!

Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg. Szöveg.

Elköszönés;
Név

És te, hogy csinálod?

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.