Vakcélzó

Valamelyik nap fotózás közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy vakcélzó a fényképezőgépekre. Ki is fejtem mire gondolok.

Biztos mással is előfordult már, hogy olyan helyről szeretett volna lefotózni valamit, ahová épp befért a fényképező, de semmilyen módon nem volt lehetőség arra, hogy látni lehessen vagy a keresőben, vagy a gép hátsó kijelzőjén megjelenő képet. Erre lenne jó a vakcélzó, ami úgy működne, hogy a gép vakupapucsára rögzítve, ETTL-en keresztül kapott információk szerint egy az adott gyújtótávolságnak megfelelő négyzetet, és azon belül az autofókusz segédpontok helyét kivetítené, mondjuk lézerrel vagy valami más technológiával, ami nagyjából látható lenne minden helyszínen. A sikeres fókuszálást csipogás jelzi ugye, távkioldóval pedig még kényelmesebb lenne.

A dolog valószínűleg teljes mértékben kivitelezhető, és bár egy halszemobjektívnél már lehetnek problémák, az általános objektívekkel (28, 50, 85, 135, 200 mm-es gyújtótávolság) használható lenne. Persze sok minden mástól is függ ez, meg aztán amennyiért megcsinálnák és gyártanák, nem lenne kifizetődő megvásárolni arra az egyébként nagyon kevés alkalomra, amikor nagyon nagy hasznát vehetné az ember.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.