Nem állandó

Arra jöttem rá múltkor (sokadszorra egyébként), hogy az élet olyan mint a lakberendezés.

Az elején azt hiszi az ember, hogy megtervez és kivitelez mindent, aztán van egy szép lakóhelye és kész. Kinézi milyen bútorokat szeretne, meg milyen színű falat, megveszi, örül. Aztán egy idő után arra gondol, milyen jó lenne az egyik polcot máshová rakni, vagy venni egy újat, esetleg más színűre festeni a falakat. (Ha tehetném amúgy, mind a négy falat más színűre festeném most éppen.) És akkor az ember rájön, hogy valójában sosem lesz az, hogy a lakás készen van. Mindig változik ugyanis. Új tárgyak kerülnek belé, új polcokat szerelünk fel, más színűre festjük a falat és így tovább.

Az élet ugyanilyen, legyen szó adott esetben polcokról vagy mondjuk barátokról.