Az a gond

Tudom, hogy fogok kinézni tíz év múlva, pontosan tudom.

És az a bajom igazából, hogy hiába küzdök ellene, úgyis arra visz majd a kerék, mert az élet nem arról szól, hogy én alakítom, hanem inkább arról, hogy kopik és vagdossák az általam befolyásolhatatlan események, én meg próbálom egy csorba ollóval folyton szebbnek mutatni. De attól még persze csak egy ősrégi paróka az, amit vagdosok, mert alatta burjánzik a rák, amely kopaszra rágta az egykoron fénylő hajat, ami valaha ott volt.

Ugyanis első körben mindenki olyan mint a fénylő haj. Amikor megszületünk, akkor mindenki tiszta lappal indul. És ha egyedül indulnánk, akkor persze megmaradnánk tisztána. De egyedül lenni nem lehet, ezt tudja mindenki és abban a pillanatban, hogy más emberekkel keresztezi utad az élet, megjelenik az első ősz szál.

Undorodom néha magamtól. Ha nagyon szerény vagyok, akkor is csak az tudom mondani, hogy bár fele annyi ember próbálna meg olyan jószívűen viselkedni, mint én, és ez az egész világ jobb hely lenne. Nagy szavak, nagy szavak amik igazak, aki számít, az tudja ezt. De hiába, néha én is olyat teszek, amit nem kellene. Számító gonosz dög vagyok, a saját és a számomra fontos néhány entitás érdekében, pontosan azért, hogy nekem de inkább nekik jó és jobb legyen. És néha ezért én vagyok a burjánzó sejt, amely kitép egy vagy egész csomó hajszálat. Csomókban, ököllel.

Rák vagyok. Ez kivételesen nem egy olyan emberi tulajdonság, amin próbálna változtatni az emberfia, de nem tud. Én rák vagyok, mert rák akarok lenni, mert néha muszáj hogy ollóval csapjak a dolgok közé.

Mert az álnokságra sokszor csak az álnokság a megoldás.

Skorpió vagyok. Olyan skorpió, aki nyugodt, amíg nem bosszantják, amikor viszont ez megtörténik, villámgyors és végzetes skorpió vagyok.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.