Farsangi buláj

Voltunk ma ilyen félig tumblr-érdekeltségű farsangi buliba, ahol valahogy így néztem ki, mint Joker.

Két gondolat.

Az egyik az, hogy nem volt túl jó a buli szerény véleményem szerint, mégpedig azért, mert háromszor annyian voltunk, mint amennyit a hely elbírt volna, így ülőhely nulla, a társaság számomra érdekesebb fele meg el volt barikádozva a hely kialakítása miatt. Én nem értek hozzá, de ha farsangi bulit szerveznék, és látnám facebookon hogy 160 ember jön el, és tudnám hogy a placcon meg nagyjából ötven fér el kényelmesen, akkor mondjuk átszervezném. Vagy valami. De persze az ülőhely hiánya annyira nem zavarná az embert, hiszem üvölt a technó, tombol a diszkó, de ha szar a zene, akkor már kezd az ember töke tele lenni. Konkrétan a harmadik olyan számnál, amikor akadozott a CD(!), én éreztem magam kellemetlenül.

A másik dolog a farsanggal kapcsolatos. Nyolcmilliárd éves hagyomány a farsang, ráadásul igen messzire nyúló magyar hagyomány is. Ez inkább a miénk, mint holmi helovin. Engem kifejezetten frusztrál, amikor valaki a farsangot gáznak tartja, de az amerikaiaktól irigyli a csokit vagy csalunk. Busójárás, vagy valami.

És ahogy sétáltunk most az utcán, direkt figyeltem az emberek reakcióit: mit vált ki vajon egy Joker. Odafelé mindenki teljesen ledöbbent fejjel nézett, legalább úgy, mintha leprás lennék, vagy nem lenne arcom vagy esetleg kukacok integetnének a szemem helyén. Aztán ahogy jöttünk hazafelé, több fiatal lett az utcán, és szinte mindenki mosolygott, hogy Jé, ott egy Joker, de leginkább közülük is csak a külföldi turisták. Egy még le is szólított, majd hatalmas Joker-nevetéssel továbbállt.

Tényleg gáz a farsang? Tényleg gáz beöltözni, akárminek is? Tényleg gáz ilyen régi és adott esetben kifejezetten mókás és jó hagyományokat őrizni, tovább vinni?

Nem tudom ki hogy van vele, de ha gyerekem lesz, szeretném ha élvezné a farsangot, a karácsonyt, a húsvétot és minden más hasonlót. Rendben, locsolkodni én sem szoktam már, de ezek olyan dolgok, amikre nem furcsán kellene nézni.

Rettenetesen elszomorító dolog valahol, hogy míg más országok és nemzetek büszkék a hagyományaikra, addig mi próbáljuk letagadni azokat.