Megmondom őszintén, az első harminc-negyven percben nem igazán értettem merre megy a vonat. Sokan ajánlották már a filmet, és ugyan konkrét dolgokat senki nem mondott, de bárki aki jellemezte, a megrázó és az elgondolkodtató szavakat használta.
Ez a film egyszerűen kiváló, minden apró logikai hibájától eltekintve. Mesterien építik fel apró információkat adagolva a kész történetet, miközben az ember egy órán és negyven percen át gyakorlatilag szenved, aztán az utolsó húszban is, annyi különbséggel hogy teljesen más miatt.
Áldozat. Szeretet. Erről a két dologról szól a Hét élet, és nem igazán láttam az utóbbi időben olyan filmet, ami ennyire jól mutatja be mindkét, egymástól nem is annyira távoli fogalmat.
| Eredeti cím: | Seven Pounds |
| Műfaj: | dráma |
| Időtartam: | 123 perc |
| Megjelenés éve: | 2008 |
| Főszereplők: | Will Smith, Rosario Dawson |
{{5csillag|}}
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Marci
2010. február 13. — 22:09:35
Reméltem, hogy egyszer írsz róla, elvégre a kedvenc filmemről van szó. 🙂 És ajánlanék egy másik kötelező drámát: Into the Wild.
krys
2010. február 13. — 23:00:38
Nagyon jó film volt, rám is nagy hatással volt 🙂
Mainframe
2010. február 13. — 23:03:26
Nagyon kemény film, simán megnézném mégegyszer.
Péter
2010. február 13. — 23:14:24
Attól a ponttól nagyon durva, amikor rájössz, hogy mi is történik… (Into the Wild-ot én is ajánlom.)
Aurus
2010. február 14. — 00:51:59
Nekem az volt vele a bajom, hogy iszonyúan kiszámítható volt, ráadásul már az elejétől.
Mefi
2010. február 14. — 01:39:01
[re=6059425]Marci[/re]: koszi, megnezem azt is
[re=6059426]krys[/re]: akkor mar ketten vagyunk 🙂
[re=6059428]Péter[/re]: igen, ott esett le nekem is az allam
[re=6059429]Aurus[/re]: na, ez fura latod: minden film es sorozat poenjara ot perc utan rajovok, errol viszont pont azt mondtam baratnomnek hogy nem volt kiszamithato, csak reszben.
Péter
2010. február 14. — 01:39:31
[re=6059429]Aurus[/re]: igaz, hogy elég hamar kiszámítható lesz, de ha olyan hangulatban vagy, hogy bele tudsz helyezkedni a történetbe, akkor szerintem nagyon mélyen megérint. Én konkrétan többször is majdnem elsírtam magam, pedig nem vagyok az a filmen bőgős fajta…
Mefi
2010. február 14. — 16:20:20
[re=6059431]Péter[/re]: ja, a végén nekem is nehéz volt nem sírni.
ogabi
2010. február 14. — 20:02:12
[re=6059430]Mefi[/re]: hárman vagyunk 🙂
Toooofi
2010. február 14. — 22:24:58
Na, ezt most letöltöttem. Kíváncsivá tett ez a sok megrendült férfiú!:)
smv
2010. február 17. — 21:02:42
Zseniális film, egymás után háromszor néztem újra. Tény, hogy kiszámítható, de ettől függetlenül a hangulata elképesztő.