A hangirányítás itthon

Nem menő.

Arra gondolok, hogy a telefonok többsége tud olyat, hogy az ember belemondja a mikrofonba, mondjuk azt a szót, hogy Józsi, és akkor ha sikerül azonosítani Józsit a telefonkönyvből és elérhető is, akkor pillanatokon belül beleszól a telefonba ő, hogy no.

Még anno használtam egy ideig ezt az egyébként bár sokszor nem működő, de kiváló szolgáltatást, és azt vettem észre, hogy buszon-mentrón-villamoson egyszerűen hülyének nézik az embert miközben beszél.

Az már talán kezd kimenni a divatból, hogy a fülessel telefonálókra valami magában beszélő csodabogárként néznek, de a voice control elfogadására úgymond még sokat kell várni.

Ezek máskülönben teljesen jelentéktelen problémák, csak pontosan ezekből az apróságokból látszik az, hogy itthon az emberek többsége sajnos maradi, fixen él abban, amit lát, minden új és minden más pedig a rossz, amit tűzzel-vassal kell ütni és vágni is.

Hasonló példa mikor valaki lenézi az internetezőket. Ez is egyre ritkább azért, de meglepően sokan képzelik mai napig azt, hogy az internet az valami keretek közé zárt, korlátolt, nördöknek való játékszer, holott az emberiség talán egyik leghasznosabb találmánya, hihetetlen mód sok mindent köszönhetünk az internetnek és úgy általában a hálózatokkal kapcsolatos dolgoknak, még ha nem is sejtjük.

Még régebben láttam egy kiírást valahol, már nem emlékszem pontosan hol, miszerint az, hogy felkapcsoljuk a villanyt, és fény van a szobában, bár természetes és mindennapi dolog, de hihetetlenül nagyra becsülendő volna, hiszen nekünk embereknek többek között a technológia az egyik legnagyobb értékünk.