Nemrég kobak írt egy jó bejegyzést a tumblr vs saját blog vs bármelyik hasonló instant blogszolgáltató
témáról, érdemes elolvasni.
Ami nekem részben ezzel kapcsolatban még eszembe jutott, az pedig a reblog.
Aki nem ismerné a tumblrt: nem igazán van lehetőség egy bejegyzésnél a hozzászólásra, így ha valaki hozzá szeretne fűzni valamit, akkor reblogolja, vagyis az eredeti bejegyzést annak írójára való hivatkozásával megjeleníti a saját blogján. Ezzel alapjáraton nincs baj, de ha mondjuk kialakulna egy beszélgetés, akkor tíz-tizenöt reblog után egyszerűen áttekinthetetlenné válik a szál. És egyetértek azokkal (legutóbb például human írt erről valahol), akik emiatt leiratkoznak egyébként jó tartalmú tumblr blogokról, mert például egy RSS-olvasóban annak aki csak egy embert nem követ a reblog-fonálból, katasztrófa visszanyomozni bármit, arról nem is beszélve, hogy rengeteg nem releváns információt termel az egész folyamat.
Éppen ezért én mostanában megpróbálom úgy kialakítani a saját mikroblogom tartalmát, hogy leginkább csak képek, és a 140 karakternél hosszabb, de a blogbejegyzést nem érdemlő gondolatok foglaljanak helyet ott. Ami ugye nem azt jelenti, hogy egyszer-kétszer ne jelenne meg a reblog-fonal, de igyekszem visszafogni, mert múltkor belefutottam egybe és valóban idegesítő jelenség.
Persze a csak úgy mindenféle ételeket prezentáló oldalt ez a veszély nem félti.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Aurus
2010. március 21. — 08:43:37
Ezt a reblogban beszélgetünk dolgot soha nem értettem – kommunikációra annyi más lehetőség van.
sylverdevil
2010. március 21. — 09:23:49
igen, kb ez a fogyasztható forma ahogy te nyomod. csak párat követek, de ha meglátok ilyen kétmonitornyi széles akármiket, csak továbbgörgetek.
suexID
2010. március 21. — 11:12:19
Ha valaki aktívan tumblrezik, az _lehet_ hogy átlátja a reblog szálakat, bár adott számú reblog után már szerintem ott is lehetetlen feladat, még ha történetes az ember maga is benne van a threadben. De a legjobbak a végtelen hosszúságú, gyakorlatilag belterjes baszogatásokból álló reblog fonalak, amiket az ember meglát, esetleg kísérletet is tesz a kibontásukra, de végül egy fokkal ingerültebben és csalódottabban csukja be a fület.
A másik kedvencem (ezt kobaknál is leírtam), a forrásmegjelölés nélküli reblog, függetlenül attól, hogy érintve van-e az ember vagy sem. Vannak például tök jó tematikus fotóblogok (miezekatzen, black&white, vagy khm… Alexa collection), de rengeteg olyan is van, ahová FlickR-ről meg más tumblikból vadásszák össze a kontentet, és bizony a forrás rendre lemarad a végéről.
Arról már nem is beszélek, mikor még hónapokkal ezelőtt kísérletet tettem a hazai tumbászok egynémelyikének a followolására, mitöbb behúztam az anyagot Readerbe is, és kb. 36 óra “offline” lét után ott fogadott a blogonként 200-300 unread. Na ekkor dobáltam őket ki a francba onnan, ugyanis semmi értelme nincs csak azért belekavarni a meglévő feed szisztematikába ezeket az újvonalas dolgokat, hogy aztán olvasás nélkül marklaroljam őket, mert se időm, se energiám, se huzalmam nincs 300 olyan posztot kipörgetni, amik közül 1-2, ha érdekes valamennyire is.
Mefi
2010. március 22. — 21:46:51
[re=6060228]Aurus[/re]: ugye?
[re=6060230] sylverdevil[/re]: igen, ismerős.
[re=6060233]suexID[/re]: átlátható, ha figyeled, utólag viszont kényelmetlen visszakövetni.
maniakus
2010. március 22. — 22:02:35
Én ennek az 5000szeres idézetnek nem igazán látom értelmét. A tumblr-t arra találták ki, hogy pinás képeket lehessen megosztani. 🙂
Mefi
2010. március 23. — 00:50:34
[re=6060265]maniakus[/re]: meg macskásakat!