Kedves kis kínaiak

Fülelem a tévét mindig, mikor Anyum itt van és nézi, de igazából sok jót nem hallok benne, csak egyre több szemetet, most például elköpnek egy ilyet valamelyik sztárcsináló műsor előzetesében, hogy mert legenda egy van csupán. Végül is igen, és minden évben csinálnak egyet.

Kedvelem a kínaiakat.

Többségük akivel találkozom udvarias, mosolyognak, viccelődnek, énekelgetnek, hajlonganak és tény, hogy bár nem a legtisztább emberek és az is tény, hogy míg kifőzdéért jól körül kell nézni Budapesten, addig kínai gyorsétterem minden második sarkon van, de én amondó vagyok, hogy inkább a kínaiak, akik dolgoznak, mint azok, akik nem, ha értitek.

Jó ez a három napja tartó tavaszi napsütés, ma ki is sikerült mozdulnom a házból (illetve tegnap is, de akkor már este volt, az meg nem számít) és persze kabát nélkül szaladgáltam, elvégre a nátha adagot erre a szezonra már »letudtam« letudtam, de mondanom sem kell hogy fél óra elteltével elkezdett esni az eső. Remélem a finneknél nem lesz -10°C, mint amivel riogatnak minket.