Akárhányszor felveszem, történik vele valami, pedig imádom. Valami leértékelt cucc, hatezer helyett vettem kétezer forintért, meg nem mondom már melyik áruház melyik üzletében. Kapásból az első viselése alkalmával majdnem elszakítottam ahogy húztam fel. Nem sokkal ezután a vörösboros marhapörköltet kóstolta meg, de nem ez volt az egyetlen étel, amivel közelebbi kapcsolatba került. Például mikor egyszer Olaszországból hazaérve gondoltam úgy is rég ettem már bolognai spagettit, öntöttem volna a szószt a tésztára, az meg gyönyörűen ráfröccsent (konyhában csak és kizárólag köténnyel), majd miután egy óráig sikáltam, még ki is lyukadt. Hülye vagyok, azóta megtanultam már hogy kell az olajos akármilyen foltot azonnal kiszedni.
Ma is leettem, de az a vicc, hogy soha nem eszem le magam, csak ha ezt a darabot viselem.
Epekedtem a vágytól, hogy e sorokat leírhassam.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Marci
2010. március 29. — 22:36:23
Minőségi kontent 🙂
Mefi
2010. március 29. — 22:55:01
[re=6060405]Marci[/re]: egoblog is kell néha. 🙂
Encsi
2010. március 30. — 12:18:26
Szerintem abban a pólóban ne egyél 😀