Erazmusz roksz

Na, most hogy a technikai részleteket elemezzem, egy olyan teremben ülünk, ahol van 15 + 1 darab 21,5″-os előző szériás iMac, előttük valami nem komolytalan USB-szintetizátorral és digitális audió- valamint videóeszközzel. És ez a terem nem egyedi. És tegyük hozzá, hogy vidéken vagyunk, egészen pontosan az istenek hátai mögött.

21,5 collos iMac gépek a Tamperei Egyetemen

További érdekességek. Az első három napban mindenféle (természetesen a magyarok hibájából adódó) adminisztrációs problémák miatt másmilyen vendégházba kerültünk, mint a többiek, de mivel egyedül vagyunk benne négyen, gondoltuk szólunk a szervezpnek hogy jó lesz nekünk ez, mert három nap után visszacsomagolni mindent annyira nem vicces. Erre ő mosolyogva annyit mondott, hogy nézzük meg a másik vendégházat, és inkább csomagoljunk, mert nem akarunk majd maradni. Persze igaza volt, amiben mi vagyunk most, az egy kicsit tábor-jellegű egycsillagos vendégház, közös tusolóval, míg a másik egy négy csillagos (nem viccelek), szaunával és saját fürdőszobával rendelkezlő minivilla. Erős.

Amit akartam mondani, így vastagon kiszedve, hogy mindenki próbáljon ki egy ösztöndíjas utazási lehetőséget, ha van rá lehetősége. Hihetetlen itt a hangulat, mindenki vigyorog, el vagyunk kényeztetve, rengeteg más országból érkező, más kultúrával rendelkező embert ismerhetünk meg, és mindeközben egy tucat érdekes dolgot tanulunk.

Isteniek a finn ételek. A meglepő, hogy nem igazán használnak sok húst, és mindent apróra vágnak, mégis laktatóak. Mondjuk tegnap kicsit furcsán néztek rám, hogy 16 darab húsgolyót fogyasztottam, majd utána kétféle szendvicset meg egy almát, de ez más kérdés. Hallal eddig egyszer találkoztunk, viszont az is finom volt. Desszertnek szinte csak gyümölcsös szirupszerű anyagokat kapunk, amelyek leginkább a nagyon sűrűre darált kompót és nagyon híg lekvár keverékére hasonlítanak. Ami még szimpatikus, hogy mind az egyetemen, mind a vendégházaknál svédasztalos az étkezés, és a görögök mondjuk akkora adagokat szedtek, amiért otthon már kinéznének a konyháról, de itt csak mosolyognak.

Az ételekről folyamatosan készítek képeket, ide kattintva a tamperei képek láthatók, ha esetleg érdekel valakit. NSFW, persze.

Tegnap este volt karaoke buli is, kellő mennyiségű alkoholmennyiség elfogyasztása után mindenki énekelgetett, még a tanárok és rendezők is. Van egy brit idősebb tanár, aki már évek óta itt él, hatalmas fazon, a filmekben látható vén róka vagyok de azért tudok fiatalos lenni szereplőkre hasonlít, roppant vicces és segítőkész. Azon picit röhögtem, mikor a brit tanár poénkodott valamit a francia lányról (semmi sértő, csak vicces volt), majd először én, aztán egy német tanár röhögött fel.

Ezek vannak, meg a bárányfelhők, és most tényleg, mert nagyon-nagyon szépek a felhők itt. Tudom hogy hülyén hangzik, én is röhögtem anno mikor Gigi mondta ezt, de így van.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.