90

Tudjátok, »Trianon«, békeszerződés, országvagdosás és a szokásos dolgok, június negyedikén. Idén nem is néztem, hogy ugyan megemlékezett-e a sajtó tisztességesen, viszont egy kicsit más dologról szeretnék írni néhány sort.

Van ez a város, ez a Budapest, amiben élünk. Ahol olyanokat látok, hogy a főiskolára térd fölött véget érő nadrágban és papucsban járnak a fiúk, ami persze nem akkora dolog, csak szerintem. Vagy ami már furcsább, hogy egy buszon ami Buda és Pest között közlekedik én vagyok az egyetlen, akinek a bőrszíne egy bizonyos skálán nem elég barna. De ezzel persze nincs baj, mert nem ítélünk ilyenek alapján, a viselkedés viszont már egy olyan dolog, aminek tekintetében engedtessék meg, hogy azért elmorzsolom a káromkodást.

Eztán megyek a villamoson, amely tele hajléktalanokkal, akik azt vitatják meg, ki hány évet töltött a börtönben, és hogy ez milyen isten már, ugye.

A következő jelenetben hetes darab, teljesen jól szituáltnak tűnő, ki zakót, ki elegáns pulóvert viselő fiatal áll a megállóban, az érkező villamost várva. Ahogyan az közeledik, hangos zene üti fel a fejét, majd mikor felszállnak, kiderül hogy nem is olyan jól szituáltak. Hirtelen rögtön hangoskodásba elegyednek a hajléktalanokkal, a lehető legrövidebb idő alatt összetaggelik és karistolják az üvegeket, meg bömböltetik a zenét miközben hódolatukat fejezik ki egy tizenhat évet börtönviselt embernek. Később kétszer is vész-fékeznek.

És igen, amikor ilyen van, akkor én is lapítok mint tetű a var alatt, mert senki nem fog nekimenni egyedül hét embernek, akiket még hajt a pálinka és a csordaszellem.

Aztán kisföldalatti. Tizenéves lányok borral a kezükben. Persze, fiatalság, bolondság, igyanak meg minden, de azért ez akkor is gáz. Mellettük valami egyötven magas hülyegyerek, káromkodik, cigarettázik, majd hanyagul bepöcköli a még égő csikket a sínek közé. Menő fiú.

És akkor én az idióta olyanokon agyalok, hogy jó esetben tíz-tizenkét év múlva gyerekem lesz. De. Gyereket egy ilyen világba? Egy ilyen ország ilyen városába? Hogy mi legyen belőle? Papucsos főiskolás? Borozó diáklány? Tűpárnafejű hülyegyerek? Villamosokat összetaggelő keménylegény? Vagy olyan mint az apja, aki azon aggódik, hogy mi lesz tíz év múlva?

Ritkán idegesítenek fel dolgok, de ma, Trianon kilencvenedik évfordulóján olyan mérhetetlenül szomorú és ideges lettem.

Nem hiszem el, hogy a mai fiatalok (igen, ezt merem írni huszonkét éves fejjel) többsége ekkora kis köcsög. Hogy ilyenek fognak körülvenni tíz-tizenöt év múlva, hogy ezekből van egyre több és hogy már lassan a bőrszín sem számít.

Eredetileg Trianonról akartam írni. Aztán arra gondoltam, hogy jelen pillanatban vigye a fene Trianont, mert bár szomorú dolog, és rettenetesen gyűlölök még csak rágondolni is, de ami itt mostanában megy, az nem hogy jobb lenne, hanem egyre életveszélyesebbnek tetszik.

És igen, ezt is sokszor és sokan leírták már, én is megtettem párszor, de komoly bajok vannak, nem csak az adórendszerünkkel.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.