És az utolsó Sziget-nap

A Kasabian a várt szintet hozta, a legjobb számaikat játszották végig és hihetetlen jó hangulat volt, Tom Meighan hatalmas figura, bár néha a napszemcsijén keresztül lehetett látni, hogy valami tudatmódosító került a vérbe. A hangosítás viszont itt volt a leggyengébb; a mögöttem éneklő közönség hangosabb volt, ráadásul össze-vissza másztak a hangok, erre többen is panaszkodtak.

Aztán jött a várva-várt fellépő, a Múzsa, Muse (ejtsd mjűz, direkt, igen) akikről két dolgot rögtön le lehetett szűrni: nem véletlenül őket hagyták a végére és tényleg igazi koncertbanda. Hihetetlen jó volt a látvány- és vetítéstechnika, villogott az egész színpad mint a karácsonyfa, a kivetítőkön pörgő háttéranimációkkal és a színpadi díszletekkel is próbálták fokozni a hatalmas tömeg (legalább kétszer annyi ember volt mint az Iron Maiden alatt) egyébként sem lappangó hangulatát. Ők is szintén a legjobb számokat játszották, vagy legalábbis a nekem legkedvesebbeket, és annyi hangszer vonult végig azon a színpadon, hogy hú.

A Szigetről végül. Az a véleményem, hogy kicsit vicces az alapkoncepció: angolok jönnek megnézni angol bandákat Budapestre az Isten háta mögé. Mi persze örülünk mert pénz van belőle, az ott lakók nem örülnek mert zajos. Nekem a kis agyacskámban viszont az fogalmazódott meg, hogy például egy brit hamarabb eljut Muse, Kasabian meg egyéb koncertekre, mint mi szegény balkáni magyarok, és akkor lehet hogy nem ötszáz forintért kéne a sört adni, meg ötvenezerért a belépőt, hanem kicsit jobban rámenni arra, hogy a pénz házon belül maradjon. Tudom, szép álom.

Gyenge adalék még, hogy Ingrid végig világítós karkötőt keresett, nagynehezen találtunk egy helyen, ahol azt mondták hogy hivatalosan nem adhatnák el, mert a helybérletet külön meg kellene venni az ilyen portrékára, ez pedig százezer forintjába kerülne az eladónak, utána pedig kötelezően négyszáz forintért kéne adnia azt a szutykot. Odaadta mosolyogva százötven magyar pengőért darabját mind a hatnak, de azért ezek alapján gondoljuk csak meg, hogy ha tőlük százezreket kérnek (és egyébként egy másik ott dolgozó ismerős panaszkodott a forgalomra), akkor vajon hová is csúszik a nem kevés pénz. Valszeg nem a Muse zsebébe.

Ettől függetlenül jó élmény volt, még úgy is hogy csak koncertekre jártunk ki esténként, ettünk és ittunk finomakat, röhögtünk meg sétálgattunk hazafelé. A szervezés korrekt (bár a SZIN tényleg sokkal zöldebb és okosabb fesztivál, lásd telekocsi kereső az oldalon, REpohár és így tovább), a fellépők szintén, az árak magasak, de mivel nem csóró balkáni magyarnak van, ezért törődjünk bele.

Ja igen. Megkaptam hogy anyagias vagyok, de bizonyára az a legrosszabb tulajdonságom, hogy picit húzom a számat a pofátlan lehúzásra, úgy, hogy a pénz meg olyan helyre kerül, ami nem feltétlen a megérdemelt lenne számára.

Találkozunk 2011-ben, meg minden.