Sült tarja sajtmártással és lyoni hagymával, elé meg burgonyakrémleves

Hm, nem tudom volt-e ennél hosszabb című bejegyzés a blogon valaha is.

A mostani gasztroorgazmusról az alábbi gondoskodott. Volt még burgonyakrém leves is (ez dióhéjban annyi, hogy gyakorlatilag krumplifőzeléket kell csinálni, csak tejszínnel, és a végén krémesre turmixolni, majd ropogósra sült bacon-szalonnával meg annak a zsírjával enni). Illetve ez:

Sült tarja sajtmártással, lyoni hagymával és sültburgonyával

A recept roppant egyszerű. A krumplit és a hagymát megsütni. A lyoni hagyma rendkívül egyszerű, felvágjuk kis csíkokba a hagymát, finoman belisztezzük és olyan hőmérsékletű olajban vagy zsírban sütjük aranybarnára, mint a krumplit. Én kicsit tovább szoktam sütni. Eztán a tarját befűszerezni: kis mustár, rozmaring, kakukkfű, kurkuma a két-két oldalára. Zsírban (ez fontos szerintem, olajban nem az igazi) lassú tűzön puhára sütni, néha megforgatva persze.

A trükkösebb dolog az a sajtmártás, bár ez sem túl bonyolult, azonban garantáltan megnyalja mind a tíz ujját az, aki eszik belőle. Olyan öt-hat adagnyi húshoz (jó bőven, nem szűkölködve) kelleni fog egy kis vaj, két tömlős sajtkrém, én most a mezei SPAR-os zöldfűszerest választottam (ne legyenek előítéleteink), egy kis dobozos tejföl, valamint márvány, trappista és füstölt sajt lereszelve. A vajban elkezdjük megolvasztani nagyon lassú tűzön a sajtkrémeket. Ha már lágy és híg, kis adagokban beleszórjuk a nagyjából húsz dekányi össztömegű sajtokat. Kavargatjuk, és ahogyan olvad el a sajt, finoman öntjük hozzá a tejfölt. Aztán megint sajt, megint tejföl. Az állaga árulkodó, ha kicsit sűrű még melegen is, nyugodtan öntsünk bele még tejfölt, tejszínt vagy akár tejet is, ha túl híg, tegyünk még hozzá sajtot. Az ízéből a tejjel való fölöntéssel sokat nem veszít majd, mert így is elég intenzív.

Készen akkor van, ha lágy, omlós és tunkolható, nem túl ragadós és mondjuk a jól összekevert tejfölnél picit sűrűbb, de a tömlős sajtkrémnél jóval lágyabb. Ha kihűl, megdermed és kicsit mackósajt állagú lesz, ilyenkor egyébként szendvicshez is isteni, de kis melegítés után ismét lágy és tunkolható. A húsra ráborítani, a krumplihoz tunkolni meg úgy általában is isteni fogás.

Ja igen. Én alapjáraton ilyen krumplifiú vagyok, más már rosszul lenne attól a mennyiségtől amit képes vagyok belőle megenni (ez látszik is, szinte mindenhez krumplit eszem köretként). Ehetnék mondjuk párolt zöldséget vagy rizi-bizit, de a krumpli nálam az etalon ha köretről van szó.

Jó étvágyat hozzá. 🙂

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2021

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.