Bankkártya

Az utóbbi időben egyre kevesebb alkalommal fizetek készpénzzel, ennélfogva kevesebb alkalommal fordul elő, hogy egyáltalán van nálam. Kényelmesebbnek tartom a plasztik kártyát, biztonságosabb érzést is kölcsönöz, hogy ha ellopják a tárcámat, akkor még van esély arra, hogy nem veszett el az x forint ami benne volt (persze a másik veszély megvan hogy lekapják a számláról a pénzt, de erre már bebiztosítottam magam ügyesen, talán). Aztán még hozzájön az hogy digitális arc vagyok, amit lehet, azt szeretek modern megoldásokkal véghez vinni, plusz letisztultabb hogy egy kártya van a tárcámban, nem a zörgő-csörgő-piszkos apró meg hozzá a papírok.

Egy szó mint száz, a kártya jó dolog.

Azonban míg mondjuk Londonban a vécét is ki lehetett kártyával fizetni (nem viccelek), addig itthon egy-két komolyabb helyen sem feltétlen tudják a jellegzetes fentről lefelé történő kártyalehúzást végrehajtani. A McDonald’s is csak nemrég vezette be, hogy minden éttermében fizethetünk kártyával, a Burger King talán még nem is tud ilyet. De például rengeteg közért van, ahol bólogatnak, hogy sajnos nem, pedig itt nem párszáz forintos tételek mozognak adott esetben.

Ilyen hely például a LaMenza (étterem és büfé) a suliban, így vagy útba ejtek egy automatát reggelente (ami nem játszik), vagy bemegyek a suli mellett öt perc sétára, útba eső helyen fellelhető SPAR-egységbe, amiről korábban már »morogtam«, mivel ugye nem volt nyáron ásványvíz a hűtőkben. Ami miatt nem szeretem ezt az üzletet, az a pénztárosok roppant mód lassúsága, és hogy ritkán köszönnek vissza, vagy mutatnak életjelet. Ma tíz percig álltam sorban, aztán még jött valaki, aki valami ötforintos nagyságú címletekkel akart kifizetni kétezer forintot. Végül nagynehezen odaértem, lehúzta a két csokit meg a Snehulkyt (nyolc üzletet néztem meg a héten, ez volt a kilencedik ahol végre volt, amúgy), adom a kártyát, lehúzza, jön az SMS. Nézem hogy gyanúsan alacsony az összeg, oldalra pillanatok, és igen, a cseresznye-aromás kóla már lemaradt. Kérdezem, hogy ez le lett-e húzva, hát nem. Újabb két perc, újabb lehúzás. Oké, késtem egy percet a saját órámról, belefér.

Este jöttem haza, gondoltam beugrok a Mekibe elmajszolni két sajtburgert útközben. Tíz percig álltam, mire megette a kártyát a terminál, már vártam hogy mikor szúrnak hátba, mert pont utánam esett be jellemzően öt ember akik gondolom farkaséhesek voltak.

Egyébként ezektől eltekintve nincs bajom a kártyás fizetéssel, tízből egy esetben fordul elő, hogy basszus, szívok a kártya miatt, a maradék kilencben pedig sokkal kényelmesebb, hogy van ez a kis műanyag izé.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.