Makkom van!

Kicsit több mint három éve szereztük be a »Sony VAIO VGN-S5XP« laptopot, mai napig megvan, és bár »a vinyó meghalt benne« illetve nem ártana kitakarítani (szerintem egy fél macskányi szőr van benne), igazából nincs vele baj.

Az erőmű szerepet a szintén már merevlemez-cserélt (Gergő barátom mondta hogy ezek a vinyók nem szeretik Mefit, és igaza is van) »24-es iMac« tölti be, bár nyilván mivel nem nagyon játszom és nem nagyon buzerálok videót, nem igazán van szükségem erőműre, maximum ha fut a NetBeans, ez viszont Macen érezhetően gyorsabb. Az új szerzemény az asztalon pedig ő:

MacBook Pro 13,3 collos modell, Intel Core 2 Duo 2,26 GHz-es processzorral, 2 GB memóriával és 160 GB merevlemezzel (Hitachi, kapaszkodunk). USA-billentyűs, kódolás közben kifejezetten kényelmes dolog ez, bár ritkán nézem a billentyűzetet. A kijelző szokás szerint gyönyörű, a billentyűzet megvilágítása hülyeségnek tűnhet, de roppant kényelmes dolog. Az akkumulátor 89%-os, Wi-Fi-kapcsolattal olyan átlag öt órát duruzsol folyamatosan. Az ára pofátlanul alacsony volt, 260 000 forintról alkudtam le 220 000 forintra, a gép egyébként 14 hónapos.

350 000 forintot nem igazán szerettem volna erre költeni most (ennyi lenne újonnan), és ha két-három évet kibírunk együtt, akkor megtérülő befektetés volt.

Egyelőre imádom, hihetetlenül könnyű, szinte nem is érzem hogy ott lapul a táskában (pedig a VAIO sem volt nehéz darab). Ja igen. Amit még szeretek benne, hogy hihetetlenül halk. Benchmarking akármilyen szoftver futtatása közben bekapcsolt maximum hangerővel a ventilátor, olyan hangja volt nagyjából mint a VAIO-nak három éve alapjáraton. És szinte egyáltalán nem melegszik, két óráig nyomkodtam az ölemben, és picit sem tűnt melegnek. Szóval jóság.