Metróvégállomás

Ma bowlingoztunk; életemben másodjára tettem ezt, és igazából ez nem kicsit látszik meg, mondjuk, lehet, hogy jót tenne, ha először egy hozzáértő ember megmutatná, mit kell csinálni, mert persze a filmekből látni, hogy megfogod, nekifutsz, eldobod, lelöki a bábut, nyertél, de valójában azért nem ilyen egyszerű a dolog. Jó móka egyébként, kár, hogy kevés helyen lehet játszani, és ott sem éppen kevés pénzért.

Amivel viszont a címhez kanyarodnék, az a metróvégállomás környékén való lakhatóság. Szóval ügye mint párszor említettem, belvárosi ficsúr vagyok, de ha már mégsem ott laknék, akkor valamerre a metrók végállomásánál. Kökiről jöttünk ma hazafelé, és elfelejtettük, hogy ez nem a belváros, ahol ötpercenként jön minden, vagy legrosszabb esetben kis séta és otthon van az ember. (Jó ez sarkítás, mert máshol is otthon lehetsz öt perc alatt a környéken sétálva). Tehát a metrót lecsúsztuk. Alapjáraton sétáltunk negyedórányit a metróhoz, mert busz már nem votl, de mivel a szerelvény meg tovaszállt, nem várt, ezért ültünk a gettóban 23 percet, várva a vonatra, ami aztán tizenkét perc zakatolás után persze tíz perc sétára rakott le az otthon édes otthontól, de voltaképpen egy átlagos kört nézve egy órával tovább tartott az egész kör.

Metróközelben kell lakni, igazából ezt akartam kihozni.

Viszont ez a Terminál (ami szeptember közepén lett volna átadva, lulz), ez annyiból jó lesz, hogy kicsit kulturáltabb környékké varázsolja a Kökit. Vagy csak egy kulturált mederbe tereli a kulturálatlanságot, meglátjuk, majd abból lehet látni, hogy milyen hamar lesz összegrafkózva a szép sárga fal.