Erzsikém, egy levest kérnék!

Erzsébet utalvány

Voltak eddig a tökéletes étkezési utalványok, amelyből ha jól tévedek havonta 18 000 forintnyit kaphatott az ember maximum, béréhez arányosan. A dolog azért volt jó, mert a munkáltatónak nem került sok pénzébe, cserébe sok helyen elfogadták, így a munkálkodó tényleg pénzt kapott.

Na de, jött akkor a sok csalás, meg a hentesnél meleg ételjeggyel fizetés (mert egyébként sok munkáltató végtelen sokat adott ebből, fizetés helyett), és akkor az állam különböző módokon szigorított.

Idővel végül ez sem bizonyult elégnek, ezért gondolták oké, az összes kajajegynek szia van, majd mi megcsináljuk a sajátunkat, Szent Erzsébet, aki az ételt adja neked. A vicc, hogy ha szintén jól vagyok tévedve, akkor ebből havonta á lá máximum ötezer forintot kaphatsz. Ami azért vicces, mert ha valaki ebédel valami menüs helyen, az mondjuk 800-100 forint, visszaadni nem lehet belőle, szóval elég volt egy hétre. Ha meg húst akarsz venni vagy valami ilyesm… ja várj, azt nem vehetsz belőle.

Arról már nem is beszélek, hogy semmi kommunikáció, semmi érdemi tájékoztatás. Ha az ember nem jó helyen dolgozik vagy nincs témában otthonosan mozgó ismerőse, szopkodhatja össze az információt a minőségi kormányzati weblapokról.

A SZÉP-kártyával még egyet tudnék érteni (egyébként azzal is, hogy az étkezési utalvány elektronikus legyen), de azt meg ki fog kapni, senki. Például korábban a BKV-s dolgozók is kaptak olyan belépőt, amivel havonta egyszer családostul elmehettek például a Széchenyi Gyógyfürdőbe, most meg nem kapnak ilyet.

Értem én, hogy gőzmotor, de mi hajtja.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.