Életrevalók

Céges mozizás keretein belül néztük meg a napokban az Életrevalók című filmet.

Életrevalók

Hihetetlenül jó volt, idén eddig talán a legjobb. Francia szerzemény, és itt egy kis kitérő: különösen tetszett, hogy nem a gyönyörű Párizst, az Eiffel-tornyot nyomták folyamatosan az arcunkba, hanem kemény betonrengeteget, panelt, kisebbséget, gettót. Volt persze gyönyörű fürdőszoba és kúria is, de túlnyomó többségben inkább egy talán a valódi Párizshoz közelebb álló képet kaptunk.

A történet a maga módján zseniális, pedig akár klisé is lehetne. Főhősünk lebénul egy baleset során nyaktól lefelé, és ápolót keres. A hatalmas, fekete srác pedig csak egy a segélyhez szükséges igazolásért látogat el hozzá, hiszen hozzászokott már, hogy mindenhol elutasítják, illetve dolgozni sem biztos, hogy akar. Főhősünknek végül ő tetszik meg, felveszi próbaidőre.

A srác egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy tolószékben van az ápoltja: odanyújtja neki a telefont, viccelődik vele, nevet, ahogy a forró vízre nem szisszen fel és hasonlók. Mindeközben pedig színt visz az életébe azzal, hogy nem nyomorékként kezeli.

Egyszerre vicces és elgondolkodtató, nagyon-nagyon tetszett.

Eredeti cím: The Intouchables
Műfaj: dráma, vígjáték
Időtartam: 112 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: François Cluzet, Omar Sy

{{5csillag|}}

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2021

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.