Céges mozizás keretein belül néztük meg a napokban az Életrevalók című filmet.
Hihetetlenül jó volt, idén eddig talán a legjobb. Francia szerzemény, és itt egy kis kitérő: különösen tetszett, hogy nem a gyönyörű Párizst, az Eiffel-tornyot nyomták folyamatosan az arcunkba, hanem kemény betonrengeteget, panelt, kisebbséget, gettót. Volt persze gyönyörű fürdőszoba és kúria is, de túlnyomó többségben inkább egy talán a valódi Párizshoz közelebb álló képet kaptunk.
A történet a maga módján zseniális, pedig akár klisé is lehetne. Főhősünk lebénul egy baleset során nyaktól lefelé, és ápolót keres. A hatalmas, fekete srác pedig csak egy a segélyhez szükséges igazolásért látogat el hozzá, hiszen hozzászokott már, hogy mindenhol elutasítják, illetve dolgozni sem biztos, hogy akar. Főhősünknek végül ő tetszik meg, felveszi próbaidőre.
A srác egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy tolószékben van az ápoltja: odanyújtja neki a telefont, viccelődik vele, nevet, ahogy a forró vízre nem szisszen fel és hasonlók. Mindeközben pedig színt visz az életébe azzal, hogy nem nyomorékként kezeli.
Egyszerre vicces és elgondolkodtató, nagyon-nagyon tetszett.
Eredeti cím: | The Intouchables |
Műfaj: | dráma, vígjáték |
Időtartam: | 112 perc |
Megjelenés éve: | 2011 |
Főszereplők: | François Cluzet, Omar Sy |
{{5csillag|}}
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Lau
2012. március 24. — 18:54:51
Az egyik kedvenc filmem :)) Idén szerintem is a legjobb film, amit láttam, de amúgy is francia művészfilmek… <3
Andrei
2012. március 25. — 15:31:37
Meg kellene néznem, de mikor. Épp céget váltok. Felírom magamnak. Eredeti nyelven is adják vajon (azért persze felirattal még, de hátha)?
Mefi
2012. március 27. — 00:34:22
Tényleg nagyon jó. 🙂