Boltpolitika

Tegnap akartam valamit vásárolni, viszonylag nagyobb értékben. Az üzlet a lehető legrosszabb nyitva tartással rendelkezik, délelőtt tízkor nyit (szóval meló előtt nem tudsz odamenni), de este hatkor már bezár (szóval ha le is lépsz korán, tuti nem érsz oda). Én ellógtam kicsit előbb az irodából, nagyjából zárás előtt tíz-tizenkét perccel értem volna oda, fel is hívtam az üzletet, hogy helló, legyetek már ott, jövök, és fizetek, és szeressetek, amire az üzletben dolgozó válaszolta, hogy ők ott vannak még, de árut már nem tudnak kiadni.

Ennél a mondatnál történt volna az, ha nem lennék spúr, és nem ők ajánlották volna 10-12%-os eltéréssel a legolcsóbb árat, hogy oké, akkor köszi a rendelést, törölhetitek.

Azt a nüansznyi apróságot már meg sem említem, hogy a webáruházukban a regisztráció során bármennyi karaktert megadhatsz, de a bejelentkezésnél már 15 karakter a limit, nekem meg egy nagyjából húsz karakteres jelszavam van, így nekem kellett átszerkeszteni a HTML-t, hogy be tudjak lépni. (Az átlagos júzer itt bezárja a böngészőt, és az életbe nem jön vissza többet, sőt, még el is mondja másnak, hogy milyen fost talált.) Ezt a bakit egyébként mind a Wizz Air mind pedig a T-Mobile elsütötte már, hozzáteszem.

Szóval érdekes az egész üzletpolitika, nálunk apum a kocsmát egy vendégért nyitva tartja, aki egy százhúsz forintos fröccsöt iszik, mert ez az egész kereslet-kínálat dolog erről szól. Hosszútávon mindig jobban jársz, ha szereted az ügyfeleidet, és segítesz nekik. Lehet persze, hogy tényleg volt valami technikai akadálya az árukiadásnak, de nem hinném, egyszerűen az szokott lenni, hogy óra negyvenötkor már lezárják a számlázót, hogy egészkor le lehessen lépni.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.