Egészen furcsa volt, amikor Tomi barátom néhány évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy neki a nyár már nem egy nagy durranás, pusztán két hónap, amikor dolgozni kell, és még meleg is van. Akkor habár értettem ezt a mondatot, annyira nem tudtam vele azonosulni, mivel nem dolgoztam főállásban.
Idén ez a második nyár, amit folyamatosan dolgozva töltök el, és valamelyik nap észre sem vettem, de ugyanez a mondat egy teljesen másik beszélgetésben szinte szóról-szóra előjött, csak most én mondtam.
Az egész mögött persze addig nincsen baj, amíg az ember jól érzi magát a munkahelyén és élvezi azt, amit csinál (illetve a klimatizált környezet sem hátrányos), de azért el tudom képzelni, mennyire lehet kellemes, ha már csak az egyik feltétel nincs meg.
Az egész most igazából onnan jutott eszembe, hogy voltaképpen másfél hét szabi, és már vége is a nyárnak.
Viszont szeptemberben nem lesz suli, ezért valami angol felsőfok vagy olasz középfok nekilendülésen gondolkodom.
Aurus
2012. július 21. — 08:21:48
Nekem ilyenkor jut eszembe néhány évvel ezelőtt – de igazából még a diákmunkával töltött nyarak előtt -, hogy az embernek két hónap szabadideje volt. Fura, mivel ismerek embert, aki ezért ment például tanárnak.
Mostanság szívesebben töltöm a nyár forróbb részét munkahelyen a klíma miatt. 😀
saxus
2012. július 21. — 12:34:07
Azert tegyuk hozza: 10 evvel ezelott nem volt ilyen elviselhetetlen meleg.
human
2012. július 24. — 12:37:12
valójában nincs igazatok, mégpedig azért, mert ősszel felszabadulsz 5kor és már sötétedik, nyáron este 9kor még látsz és pólóban ülsz szabadtéren sörözgetve. A munka idő utáni rész jobb nyáron, és sokáig világos van, amit szeret a szervezet.