Kis kukazsák

Két háztartási dolog.

Otthon mindig óriási kukánk volt, óriási kukazsákkal. Amiért jó: csak rakja bele az ember az anyagot, aztán viszonylag ritkán hal meg azzal az üzenettel, hogy elfogyott a szabad hely. De itt ki is merültek a pozitívumok. Elvinni a nagy kukazsákot mindig macera; sosem volt még olyan, hogy ne szakadt volna ki, akkor meg csurog belőle a jóság; ráadásul hirtelen bebüdösödik. Amikor elkezdtem egyedül lakni, csak egy kis kukát vettem. A nagyjából 25 literes kukazsák egy nap alatt megtelik, reggel mindig leviszem, sosem büdös, és sosincs olyan gond, hogy jaj, tele van. Ami a hátrány: a 25 literes kukazsák beszerzése néha nehezebb, mint két kiló heroiné. (Legalábbis gondolom, hogy nehéz beszerezni két kiló heroint, nincsenek tapasztalataim.)

Aztán ott vannak a bevásárlási szokások. Régen azt csináltam, hogy egy hónapban elmentem valami nagyobb áruházba, betáraztam felvágottból, konzervből, fűszerekből, édességből és minden hasonlóból. Aztán azt vettem észre, hogy sosem azt enném, ami van itthon, mindig valami mást. (Igen, fehér emberek problémái.) Azóta arra álltam rá, hogy kéthetente egy közepes vásárlást csinálok, amikor megveszem a macskaalmot, meg a fontosabb dolgokat, és nagyjából három-négy napra elegendő ehető dolgot. Utána meg inkább mindennap mókolok negyedórát egy gyors bevásárlással, amikor frissen beszerzem azt, ami kell. Ez ráadásul azért is jobb, mert autó híján macerás nagybevásárlást intézni.

Augusztus 20-án és hasonló ünnepnapokon pedig ritkán tárazom be, a sarki közrét nyolcig nyitva van, és reggel friss pékáruval várnak. Ilyenkor jobbak ők, mint a TESCO és társaik.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.