Szökött macskát kergettünk

A tegnapi bejegyzés kivételesen nem azért csúszott el, mert éjfélkor estem be a gép elé, hogy írjak valamit. Az egészet azzal kezdeném, hogy vajon mit csináljon az ember kilenc óra tanítás, öt óra haverokkal lógás és a fél lezárt Andrássy út miatt 30 perc séta után? Kergessen egy megszökött macskát!

Az úgy volt, hogy tegnap sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag hulla állapotban, amikor megláttuk, hogy az Andrássy úton fut át egy macska, be a Kodály köröndön lévő kertbe. Láttam már többször ott egy hasonló macsekot, így nagy jelentőséget nem tulajdonítottam az eseménynek. Azonban teljesen véletlenül egy fotó nélküli apró betűs plakátot vettem észre a villanypóznán, miszerint a leírásnak tökéletesen megfelelő macska elszökött a héten.

Közelebb mentünk, nevén szólítottuk, odajött, dorombolt. Rögtön hívtuk a gazdit, juhé, megvan a macs. De mint kiderült, a gazdinak el kellett utaznia Veszprémbe, és senkit nem tudott negyed egykor felriasztani, hogy jöjjön oda. Ingrid az ott szétdobált párizsidarabkákkal próbálta odacsalogatni, én meg őrült tempóval rohantam haza a hordozódobozért és az egyetlen alutasakos Whiskas-ért, ami még itthon volt.

Sajnos nem sikerült kiszednünk, mert bár dorombolt és hagyta magát simogatni, a rácson kívül nem jött, testi adottságaiban pedig még Kázmért is alázta volna, pedig azért ő sem egy kis macska. Közben odajött egy srác, aki ráadásul állatmentőként foglalkozik, de pont nem volt nála a macskacsapa, a haverját pedig, akinél volt, nem tudta elérni.

A végén már bemásztam a hatalmas kerítésen (csak jól jött az, hogy évekig a kerítésen másztam át otthon a kapu nyitogatása helyett), és próbáltam elkapni, de teljesen megijedt, kifutott az utcára, és eltűnt az Andrássy út túloldalán. Rettenetesen borzasztó élmény az ilyen, amennyire jó lehet megtalálni egy elvesztett állatot, legalább százszor olyan rossz ez, amikor az ember ujjai közül homokszemekként tűnik el az előbb még ott doromboló macska.

Mindenesetre a kaját otthagytuk, és reggelre már nem volt ott, most éppen a gazdija keresi, és nagy valószínűséggel este meg is fogja találni; remélem, hogy nekik sikerül majd összeszedni, és visszakerül a helyére.

Hajnali fél négykor úgy estem be az ágyba, mint akit agyonvertek.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.