Mindig szomorú dolog elköszönni egy olyan sorozattól, amely évek óta, jelen esetben öt éve nyújt hétről-hétre szórakozást az embernek, még akkor is, ha egy olyan sorozatról beszélünk, amilyen sorozatnak az utolsó két évadjában sokszor lehetett csalódni. A Fringe mégis az a fajta sorozat, amely még az unalmas filler
részek során is lekötött.
Amikor »először írtam a Fringe-ről«, még nem feltétlen tudtam, hogy megéri-e egyáltalán a folytatást. Akárcsak az azóta bukott »Alcatrazt«, ezt is J. J. Abrams neve miatt kezdtem el nézni. Nem titkolom: mióta vége a LOST-nak, és mióta folyamatosan érnek véget a kedvenc sorozatok, kevésbé szívesen ülök le megnézni egy-egy részt. Egyszerűen hiányzik valami. A Fringe leköszönésével pedig az általa képviselt kb. sci-fi műfaj helyén is rés marad.
Na de, tudományos-fantasztikus? Nem igazán. A Fringe mindig az áltudományról
szólt, illetve arról, hogy a tudományos bohóckodás hátterében (amit igazából sosem vettek komolyan) mindvégig Peter és Walther, valamint Peter és Olivia, vagy a főszereplők egyéni drámáján volt a hangsúly, ha nem is direkt módon, de mindig ezt mutatták. Meg a tehenet; meg Astridet, aki volt már Aspirin, Asteroid és Asterix is; meg a minden részben, a háttérben megfigyelhető megfigyelőket; meg az érdekes, már-már X-Akták-szerű nyomozós eseteket. És ami külön dicséret, hogy a Fringe idejében tudott váltani a részről-részre zajló nyomozós vonal unalmából, és habár maga a váltás nem volt túl jó, egy ideig az összeesküvés szál is nagyon jól alakult.
Persze, igaz: a sok időutazásba és időújraírásba itt is belekavarodtak az írók. Ellenben a fórumokon az időutazás rossz használatára
panaszkodókon mindig mosolygok. Úgy tudnak írni egyesek, mintha mindennap időutaznának, és a legtriviálisabb dolgokat rontanák el a sorozatokban. Pedig nem. Ez egy fantazmagória, arról szól, hogy valaki, valamit, valamilyen formában elképzelt, és ezt tévére viszi. Párhuzamos dimenziókról sem igazán tudunk, mégsem panaszkodott senki.
A finálé maga jó volt, de igazából a 13 részes évadban semmi nem történt, így ennél többre a végén sem számítottam. Ha pörgetik az eseményeket, és úgy jutunk el ehhez a befejezéshez, morcos lennék, de már az első két-három résznél kimorogtam magam, amikor látszott, hogy itt bizony sok minden már nem fog történni. A főbb szálakat lezárták, a főbb karaktereket megmutatták, volt pár mém, volt sírás és nevetés. Ez egy kvázi dobozos, kiváló finálé volt, amit lehet szeretni meg lehet hozzá semlegesen állni, de semmiképpen sem kell utálni.
A Fringe pedig – sok más sorozat mellett – nagyon fog hiányozni.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
kacsandiz
2013. január 25. — 16:01:32
Végre először a rendes nevén nevezte Astridot. És a borostyánozott tehén se hiányozhatott az utolsó részből. 🙂
Mefi
2013. január 27. — 20:13:38
[re=6067079]kacsandiz[/re]: igen, ezek jók voltak. 🙂