Vagy több.

Ma Gáborral és Zolival meló után elugrottunk enni egy közepesen jó gíroszt. A tálak elfogyasztása után (mármint, gírosztálak, szóval nem a tálcákról beszélek) olyan fél óra elteltével azt vettük észre, hogy habár mindenkinek lett volna dolga, mégis beszélgetünk, így Gábor bedobta az ötletet, hogy fogyasszunk sört.

Útközben arról beszéltem, hogy milyen mókás lenne most valami francia kávézóban ülni, valamiféle halk élőzenét hallgatni, és borozni vagy sörözni. Nem sokkal később összefutottunk egy kollégiumi szobatársával, így ő is csatlakozott a bandázáshoz, és nem sokkal később a Kazinczy utcában, a Kék Ló Fashion Pub nevű helyen kötöttünk ki. Amikor leültünk, feltűnt, hogy asztal mellett van egy gitár, de nem tulajdonítottunk, nem sokkal később a Krokodill nevű zenei formáció egyik tagja megkérdezte, hogy zavar-e minket ha felvétel készül, merthogy nekik ott éppen koncertjük lesz.

Persze, be is égetett minket, hogy a mellettünk ülők csak miértünk jöttek ide ma, nem sokkal később viszont elkezdtek játszani egy kis jóféle latinzenét. A videó nem a legjobb, végig a kezemben volt a gép, de a lényeg átjön:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Közben a háttérben a Szimpla előtt valamilyen verekedés is zajlott, de ez valószínűleg egy forgatás részét képezte, mert két kamerával és néhány egyéb felszereléssel vették az egészet.

Szóval, Budapest még mindig fasza város, a spontán dolgok még mindig egészségesek, a véletlenek pedig (vagy nevezzük bárminek a jelenséget) mókásak.