Sok minden történt az utóbbi időszakban, de ezekről nem szeretnék írni, inkább csak arról, hogy hányszor sétáltam egyedül a reggeli fényekben, fáradtan valami találkozó-kocsmázás-bulizás után, hazafelé az Andrássy úton, vagy éppen a Margit hídtól.

527 400 másodperc

Az elmúlt hetekben igyekeztem sok olyan kérdésre választ találni, amit korábban lehet, hogy fel sem tettem, vagy ha fel is tettem, akkor nem tudtam, nem akartam megválaszolni. Próbálom mindenféle tekintetben tágítani a világképemet. Ez jelenleg zenei tekintetben a legerősebb, olyan számokat hallgatok most meg, amelyeket régebben nem meghallgatni, de még kiröhögni sem akartam. Azt olvastam valamelyik nap egy zenésszel készült interjúban, hogy szerinte attól lesz valaki jó zenész, ha sokféle zenét hallgat és ismer.

Én most igyekszem ezt a gondolatmenetet minden másra is alkalmazni: akkor vagy jó valamiben, ha sokszor, sokféleképpen csináltad már. És ez nem nagy élettapasztalattól csöpögő gondolat, hanem egyszerű tény, amit persze sokan kimondanak és amire sokan mondják, hogy ez egy alapvető dolog, de mégsem csinálja mindenki, aki így gondolja.

Akik ismernek, amúgy is mindig igenembernek ismertek, de az utóbb időben próbálok még kevesebb dologra nemet mondani, főként csak olyanokra, amelyeket őszintén elvek miatt nem szeretnék. Az elveket viszont nem keverem az előítéletekkel, az agyalásokkal és a prekoncepciókkal: ezeket – habár nagyon nehéz – nagyon nagy lendülettel hajigálom el, mert csak befolyásolják az ítélőképességet, és sokszor indokolatlan nemeket szülnek.

Az elmúlt időszak sok tekintetben a változásoké volt, és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező napok-hetek hónapok is erről fognak szólni. Az emberek szerintem sosem változnak; a környezet változik, és legfeljebb viselkedésformákat vesznek fel vagy dobnak el – nálam is nagyjából ez a helyzet.

Vesszenek a prekoncepciók.