Múlt héten háromszor is sikerült eljutnom színházba, aminek kifejezetten örültem, mert elég régen voltam (utoljára augusztusban az »István, a királyon«), viszont az átlag havi egy alkalmat (ami azért év végéig össze szokott jönni) szeretem tartani.

Jelenet A boldog c. darabból a Szolnoki Színházban

A boldog premierje (2013. november 19., ezt csak az utókornak) több okból is fontos nap a saját kis történelemkönyvemben, ezt részletesebben majd egy következő bejegyzésben fejtem ki, most csak annyit, hogy az este különlegességét az is okozta, hogy akkor voltam először színházi premieren.

Na de. A boldog című darab Sándor István viszontagságait mutatja be. A történet 1952. július 28-a és október 28-a között játszódik, mialatt Sándor Istvánt az ÁVH tartotta fogságban. A darab rögtön egy kihallgatási jelenettel indult, a pici színpadon szinte karnyújtásnyira voltak a szereplők, a vallatótiszt pedig olyannyira jól alakított, hogy az első mondata után abbamaradt a mocorgás és a köhögés.

Sándor Istvánt miután a fogsága alatt többször megverték, 1953-ban pedig kivégezték, államellenes bűnökre hivatkozva. Családját csak 1955-ben értesítették. A vádak valójában persze csak koholt vádak, a tárgyalásokon nyilván nem volt jogi képviselő és úgy általában az egész ügy körül a szokásos ÁVH-s mutyi zajlott.

Sándor István máskülönben szalézi szerzetes volt, a bemutató előtt egy hónappal avatták boldoggá. Ennek különösebben sok szerepe nem lenne, mégis van: mindenki tudja, hogy álltak akkoriban a politikai erők a vallási kérdésekhez és a vallásokhoz közel álló személyekhez. Voltaképpen azon túl, hogy embereknek segített, senkinek sem ártott, persze, viszont mint kiderült, a pártfogoltjai között volt a pártvezetők védelmét ellátó őrség egyik tagja is, az ÁVH-nak ez szúrta a szemét.

A darab nekem személy szerint nagyon tetszett, főként a színészek nagyszerű alakítása miatt, amit a nézőtér és a színpad közelsége csak fokozott.