Töprengő, esetleg elgondolkodtató, de egyáltalán nem nagyszabású, banális és semmiképpen sem demagóg gondolatoknak szánom a következő néhány sort, még ha úgy is tűnik majd. Azt sem állítom, hogy én jobban csinálok bármit a leírtaknál, pusztán csak egy érdekes megfigyelést szeretnék boncolgatni.

Karácsonyi bevásárlási őrület egy áruházban

Essünk túl a három kötelező válaszon. Szinte biztos vagyok, hogy az utca embere egy arca elé dugott mikrofon láttán szinte csak e közül a három lehetőség közül fog választani.

Vallásos vagyok, fontos nekem a karácsony

A karácsony a keresztény vallás egyik legfontosabb ünnepe, Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Ez az időszak fontos sok másik vallásban is, mégis a karácsonyi szokások és az ünneplés a keresztény elemek szerint zajlik, még ott is, ahol különösebben nem vallásosak az emberek.

Nem szeretem a karácsonyt

December közepétől kérdezgettem az embereket: ki, hol, hogyan tölti az ünnepeket, és meglepően soknak tűnik az a szám, ahányan azt mondják, hogy rühellik az egész felhajtást, és maximum azért szeretik, mert jár vele néhány nap szabadság, de amúgy is, ilyenkor nem lehet normálisan kenyeret venni mert mindenki meghülyül 23-án délután a TESCO-ban.

A szeretteimmel töltöm a karácsonyt, ez a legfontosabb

Ez pedig az a válasz, amit talán a legtöbben mondanak. És biztos, hogy van benne: mindenki haza utazik, faljuk a bejglit, filmet nézünk, ajándékozunk, együtt vagyunk.

Ettől függetlenül, most teljesen őszintén, itt ahogy ülsz a képernyő előtt magányosan, senki sem fogja látni, ha magadban azt mondod, szó szerint ez, miközben olvasod a következő néhány sort. Magadban tedd fel a kezed, ha magadra ismersz.

Ma még dolgozol, és este egy több órás utazás áll előtted? Emiatt az utolsó pillanatig rohangáltál ajándékért? Vagy ha nem is az utolsó pillanatig, de már a hócipőd tele van a kis piros traktorral, a nyaklánccal, a mobiltelefonnal és a 20% kedvezményes kuponnal? Az ajándékok csomagolása közben legalább egyszer földhöz csaptad a véletlenül elszakadt, majd összegyűrt csomagolópapírt? Bárkit meg tudnál fojtani a zöld szalaggal és a mindig saját magához ragadó celluxszal? Úgy érzed, egy rakatnyi pénzt elvertél, és kiszívott az egész ünnepi hercehurca, pedig még el sem kezdődött? Robotolsz a konyhában egész nap és már a pokolba kívánod?

Ha igen, akkor a válasz egyértelmű: egyszerűen belekerültél a karácsonyi körforgásba. A probléma nem is ez, inkább csak tünete az igazi gondnak, ami szerintem ott csúcsosodik, amikor ezek a zavaró dolgok vannak túlnyomórészben. Amikor a kis piros traktorra nem mosolyogva, boldog pillanatokat okozó játékként gonodolsz, hanem idegeskedve, hogy fogsz-e még olyat kapni. Amikor inkább csak elversz pár ezrest valami hülyeségre, ami úgyis jó lesz neki, és berakod egy 380 forintos Kínából jövő műanyag zacskóba. Amikor a konyhában robotolásra (mindamellett, hogy tényleg nagyon fárasztó) nem úgy gondolsz, hogy valami finomat csinálhatsz, amit a többiek imádni fognak, hanem úgy, hogy kötelező ezt csinálnod.

Lehet mondani, hogy közhely, oké, mondjuk akkor ezt, meg azt is, hogy én biztosan nem így csinálom, de az én abszolút személyes, kérdezés és beszélgetés alapú tapasztalatom azt mutatja, hogy ez a jelenség egyáltalán nem ritka, sőt. Nem kötelező fát állítani, nem kötelező karácsonyozni, és egyáltalán nem kell valamit azért csinálni, mert a többiek elvárják. Ha szereted, csináld és élvezd, ha nem szereted, azzal sincs baj, ne erőltess magadra egy olyan ünnepet, amivel nem tudsz azonosulni.

Klisé vagy nem klisé, ha annyira vallásos nem vagy, de azért szereted a karácsonyt, miről kellene szóljon ez a néhány nap, ha nem arról, hogy együtt a család, együtt a barátok, hogy esztek, hogy ajándékoztok és hogy jókat beszélgettek? Biztosan nem az idegeskedés.