Apple TV és úgy általában a házi média

A héten vettem egy Apple TV-t. Kicsit hezitáltam, hogy vajon ez vagy a Chromecast a legjobb megoldás, de a »Netflix hazai debütálása« mellett az is segítette a döntést, hogy most – gondolom az újonnan megjelent 4. generációs Apple TV miatt – 24 990 forintért dobálják a 3. generációs modellt, ennyi pénzt pedig tényleg nagyon megér.

A TV egy szokásosnak mondható Apple-termék: a csendes és kicsi fekete eszköz egy minimál dizájnos fehér dobozban érkezik, van hozzá szép alu távirányító, egy 230-as kábel és a használati útmutató. Batteries included, és itt voltaképpen ki is merült a doboz tartalma. HDMI-kábelt lehet venni Apple-éktől is, de egy vagyont kérnek érte, és aki használt már iPhone-t, tudja, hogy kábelben a leggyengébbek, így én azt inkább máshol szereztem be.

Mire jó az Apple TV?

Főként videók lejátszására, HDMI-csatlakozóval rendelkező televízión, de alkalmas zenehallgatásra, képnézegetésre is.

Egy mini médialejátszóról van szó, amitől kicsit okosabb lesz a tévéd: van rajta iTunes Store, Netflix, Youtube, Vimeo, Flickr és még néhány tucat előre telepített „csatorna“, az AirPlay technológiának köszönhetően pedig gyakorlatilag bármit le tud játszani, ami valamelyik gépen, iPhone-on vagy iPaden található.

Az Apple főként a H.264 és az MP4 videóformátumokat támogatja, de elérhető egy tucatnyi alkalmazás PC-re és Macre egyaránt, amikkel MKV, AVI és más formátumú videók is könnyedén átjátszhatók.

A 3. generációs eszközben nincsen háttértár, így nem tud tárolni filmeket vagy sorozatokat, csak lejátszani (internetről vagy Wi-Fi hálózatra csatlakozva egy otthoni gépről, telefonról vagy táblagépről, de akár NAS-ról is).

Főként akkor hasznos, ha egyébként is használ az ember Apple termékeket, mert a meglévő iTunes és iCloud fiókokkal gyorsan és könnyedén összekapcsolható.

Elég régóta vacillálok az otthoni film-sorozat nézés technológiai és felhasználói szempontból legkényelmesebb kialakításán. Régen házilag eszkálbált HTPC-m volt, de amióta meghalt, még nem sikerült hasonlót összerakni. (Főként azért, mert sosem kezdtem bele.) Az eszköztár egyébként adott: ott van egy tisztességesen szóló hangrendszerrel kiegészített »Samsung FullHD tévé«, ami egy pendrive-ról vagy külső vinyóról szinte bármit lejátszik; a DVD nem igazán, de a Blu-ray már szimpatikus volt annyira, hogy tucatnyi filmet be is szerezzek, ráadásul a »PlayStation 3« tökéletesen funkcionál lemezjátszóként is. Mégis, az a plusz macera mindig zavart, hogy ha nem lemezről nézelődne az ember, akkor kell egy számítógép az egész folyamatba, ami valahogy eljuttatja a televíziónak a tartalmat.

A PlayStation 3 máskülönben tökéletesen működik médialejátszóként, még a Plex is letölthető rá, mostanában kezdtük el ilyen célra használni, és ezt egészíti ki a másik szobában az Apple TV.

A következő lépés egy tisztességes NAS beszerzése lesz, amivel gyakorlatilag készen van a házi médialejátszó mekka, az összes szobában az összes kütyüt az összes kütyü eléri, a Netflix és az iTunes Store pedig elég sok tartalmat biztosít out-of-the-box.

Spotify, YouTube

Túl a filmezés és a sorozatnézés világán, azért a legjobb dolog ezekkel a gépekkel mégis a zenehallgatás és a YouTube-videók nézegetése. A két app mobilon gyakorlatilag 20 másodperc alatt csatlakoztatható mind a PS3-hoz, mind az Apple TV-hez, és kényelmesen távirányítható is.

Az Apple TV-n az AirPlay nevű módszerrel lehet Spotify-t használni, mobilon a hangszóróra kattintva nem a telefon, hanem a televízió (vagy az Apple TV-re kötött hangrendszer) szórja a hangokat.

A YouTube már könnyebb dió, az mindkét eszközön egy menüpont (kvázi app) formájában elérhető, és lehet persze a távirányítót vagy a kontrollert nyomkodva is használni, de rémesen kényelmes, ha az ember a kezében lévő telefonnal keres, választ, indít, a kép pedig a televízión jelenik meg. Biztos nálatok is volt már olyan, hogy páran ücsörögtetek a kanapén és valaki akart mutatni egy videót, ami miatt szépen körbe kellett ülni-álni a kezében lévő maroktelefont. Az ilyen helyzetekben nagyon jó az Apple TV, illetve, ha valaki több csatornát is folyamatosan követ YouTube-on, nem csak amolyan random-megnéz-valamit módon használja.

Itt egy kép, amint Kázmér az új kütyüvel ismerkedik

A photo posted by Mefi (@mefiblogger) on

iTunes Store

A Netflix jelenleg elég szegényes kínálattal rendelkezik (bár napi szinten jelennek meg újabb címek), és értem én, hogy torrent, de olyan srác vagyok, aki még emlékszik a videótékázós időkre, ahol egyáltalán nem volt ciki fizetni azért, hogy megnézzünk egy filmet és másnap visszavigyük a kazettát.

És a torrentezésről egy apró gondolat: ismerősöm Németországban töltött le egy évad sorozatot, majd két nappal később kapott egy ha jól emlékszem 1500 € végösszegű csekket, mivel ott sajnos pont figyelték az ilyesmit és küldik is a büntit. És igen, lehet, hogy itthon nincs meg nem is lesz ilyen, és nagyon sokáig lehet vígan tölteni a torrentet, de elég egyszer egy komolyabb összegű bírság, aztán már nem olyan kifizetődő a torrentbolt. A netszolgáltatók néha-néha felbukkanó „torrentezel, ezért korlátozzuk a letöltési sebességedet“ jelenségéről már nem is beszélve.

Nem szeretnék én senkit meggyőzni, mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, de az iTunes Store-ban tucatnyi film érhető el, nagyjából 1000 és 1600 forint között, FullHD minőségben, 24 órára kölcsönözve, akár szinkronosan is. Igen, ez a torrenthez képest rettenetesen drága, de valószínűleg nem napi szinten filmezik az ember, ergo nem egy haviés rémesen kényelmes, hogy gombnyomásra indul a film, nem kell megkeresni, megvárni, feliratot kutatni és így tovább. Persze én is jobban hiszek az előfizetős modellben, és jelenleg kb. harminc film érhető el Netflixen, amit szeretnék megnézni.

AirPlay

AirPlay használata iPhone-on Az Apple TV legeslegjobb szolgáltatása mégis az AirPlay. Szoftverfejlesztő vagyok, az egész napom azzal telik, hogy kiélhetem a rendszerek berhelésére irányuló vágyaimat, otthon azonban szeretem a „plug-and-play“ módszereket (és ezt most nem kell félreérteni), egyrészt, mert nem csak én használom, másrészt mert nincsen türelmem otthon is bütykölni. Emiatt nem volt annyira sikeres a »Raspberry Pi«, mint házi médialejátszó.

Az AirPlay pedig rémesen kényelmes: a telefonon, a táblagépen vagy a gépen egy gombnyomásra a kép és a hang is a televízióra közvetítődik.

Ha beindít az ember egy videót, akkor ügyesen csak a videó képét vetíti teljes képernyőben, a kezelőfelület ott marad a telefon kijelzőjén. Semmi párosítás, semmi extra beállítás: ez tényleg egy olyan szolgáltatás, amit akár ott mersz hagyni a szüleidnek, és nem fognak kétnaponta telefonálni, hogy nem működik.

Miért nem okostévé?

Sokan kérdezik rögtön, hogy miért nem szerzek valami olyan tévét, amire alapból lehet appeket letölteni. Erre általában két válaszom van.

Az egyik, hogy teljesen elégedett vagyok a jelenlegi tévével, elég sok dolgot tud magától is, annek ellenére, hogy nem „okos“ (nem lehet rá appeket letölteni), és emiatt nem cserélném le.

A másik: sokat kísérleteztem a különböző okostévékkel, de valahogy egyik sem adta azt az egyszerű és instant élményt, mint az Apple TV vagy akár a PS3. Pedig utóbbin is kicsit lassacskán megy az appek letöltése, mégis sokkal jobb, mint az általam próbált legtöbb okostévén.


Nagyjából ezek vannak most. Amin még gondolkodom, az egy Chromecast Audio, mert habár elégedett vagyok a mostani zenehallgatási módszerrel, de ezzel a kütyüvel gyakorlatilag faék egyszerűen lehet egy hangszóróra bármilyen okoseszközről zenét sugározni. (Illetve nyilván azért is, mert beteges rajongást tanúsítok minden gadget irányába, ami valószínűleg a korral csak rosszabb lesz.)



Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..