Ha egy személy, vagy jelenség zavar, nem állok le belekötni, hanem szimplán kikerülöm. Esetleg elmondom, vagy leírom a véleményem, de nem állok meg és nem erőltetem a témát, hogy márpedig ez mekkora szar, az mekkora szemét, stb. Ha valakinek ez jó, ebben leli örömét, hát egészségére. Ez a helyzet a kritikákkal is. Névtelenül nem írok kritikát. Én leírhatnám, hogy mennyire szánalmas próbálkozásnak tartom mondjuk a linktert, de ha megkérdeznék megmondanám, hogy ki vagyok és miért írtam azt, amit.
Tovább, tovább, tovább. Hiába rágjuk le hatszor a csontot, hús nem lesz rajta. Egyszer oké, kétszer is, még talán harmadszorra is rendben van. De négyszer-ötször, vagy többször: unalmas.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Shamalt
2006. április 04. — 18:24:29
es most ki a nevtelen kritikus? 😀
tiny
2006. április 04. — 19:15:47
Hát ha egyszer az ember unatkozik… 🙂 Másik megközelítés: Ha minden reggel beszól valaki, akkor egy idő után pofáncsapom. Ha nem hagyja abba, akkor minden reggel.
The Hedgehog
2006. április 05. — 08:08:25
de azért ahogy látom idegesít, mert postoltál miatta 🙂