Vánszorgó napok, rohanó évek

Több mint két éve írok egy bejegyzést, amit azóta a vázlatok között tartok. Azt terveztem, hogy a 30. születésnapomra lekerekítem és közzéteszem, de a napokban jött az ötlet, hogy inkább formát bontok, és egy évvel korábban teszem ezt meg. Szóval, íme, gondolatok a világról egy majdnem harmincéves embertől.

Amit gondoltam régen vs. amit gondolok most

Saccra, mondjuk tíz éve, a 30 egy ijesztő és komoly számnak tűnt. Valahogy így képzeltem el: harmincéves koromra megunom a belvárost és kutyákkal, macskákkal meg mondjuk két gyerekkel egy kertes házban leszek, benne a friss házasok pezsgő életének közepében, amikor a gyerek, a kutyák, a kertipartik és a fűnyírás között forog a világ.

Ezt a gondolatot olyan két éve értékeltem újra, amikor hirtelen realizáltam: mindjárt harminc leszek, és ez egyáltalán nem hat olyan komolynak, a belvárost még mindig csípem, a házasságra nem vagyok annyira rágörcsölve, a gyerekvállalás pedig egy halványan világító, pöttyként megjelenő távoli galaxisnak tűnik az éjszakai égbolton.

Mostanra már tényleg elkezdtem kevésbé kedvelni a belvárost, de nem is annyira a hely nem-szeretete, mint inkább a kertes ház nyújtotta lehetőségek ígérete vonz. Van viszont két macskánk, két aranyhalunk, meg egy olyan párkapcsolatunk, amit csak a gyűrű, a pap és az anyakönyvvezető hiánya, valamint a kicsit más gondolkodás miatt nem nevezhetünk házasságnak, minden más tekintetben viszont de.

Kevés idő vs. egyre több dolog a bakancslistán

Az élet – legyen a hasonlat akármilyen béna – olyan, mint az IMDb Watchlist. Sokkal több filmet írsz fel a megnézendők listájára egy év alatt, mint amennyit meg lehetne nézni ugyanennyi idő alatt.

Ez egyrészről jó, mert tudod, hogy mindig van még hová menni, kivel beszélni, mit megnézni stb., másrészről viszont nagyon ijesztő, mert ha a (majdnem) 30 évnek van komoly üzenete, az leginkább ez: az életed szerencsés esetben harmadán már túl vagy. És nagyjából még annyi hasznos idő van hátra, mint amennyi azóta eltelt, hogy először gondolkodtál azon, mitől hasznos az eltöltött idő.

Éppen emiatt fontos, hogy legyen prioritás is azon a bakancslistán: vannak filmek, amiket már a premier éjszakáján látni akarsz, és még lehet, hogy meg is nézel párszor azon a héten; de vannak filmek, amiket pár év múlva, egy lusta vasárnap délután, a kanapén fetrengve is elégedetten nézhetsz.

Azokkal legyél, akik tényleg fontosak neked

A prioritás jó, de kerüld azokat az eseteket, amikor a neked fontos személyek kerülnek lejjebb és lejjebb azon a listán.

Hozzá is kell tennem rögtön: ez a bejegyzés nem arról szól, hogy én milyen király és hibátlan életet élek. Nem, én is sokszor belenyúlok: felejtek el szülinapokat, amiket nem kellene; hívok fel embereket fél év után, akiket hetente is hívhatnék és még sorolhatnám. De már az, ha a címmondatot az ember felírja magának és fejben tartja, sokat segít a változáson.

Régen mindig azt gondoltam, hogy ha sok “barátom” van, akkor biztosan nagyon sikeres és értékes ember vagyok. Most inkább úgy gondolok erre, hogy legyen meg az a pár fő, akinek a véleményére, a barátságára és a szeretetére tényleg számíthatok, mindenki mással lehet és kell is együtt lenni, de mindig legyen a keménymag a fókusz.

A sikeres emberek mind korán kelnek!

Lószart. És az összes olyan blogposzt, cikk és Facebook-bejegyzés is hülyeség, amiben azt tárgyalják, hogy mi az a tíz dolog, amit a sikeres emberek csinálnak.

Leírom viszont az ultimét tippet, amit biztosan háromezer másik life blogger is megírt, de azért jó fejben tartani: a magukat sikeresnek valló emberek titka csupán annyi, hogy azt, akkor és úgy csinálják, amit szeretnek.

És persze, ehhez még kell pénz, idő, lehetőség meg ki tudja még mennyi dolog, de nincs titok, tényleg ennyi a lényeg: csináld azt, amit szeretsz, legyél azokkal, akikkel szeretsz lenni, és minden király lesz.

El a méreggel

Idegesítenek az emberek? Sokszor érzed, hogy szétbasz az ideg és földhöz vágnál valamit? Egyes embereket meg tudnál folytani egy kanál vízben?

Én is sokáig voltam ezzel így, és hosszú időbe telt, amíg rájöttem: az összes negatív tényezőt, embereket, körülményeket a lehetőségeinkhez mérten meg kell szüntetni. Függetlenül attól, hogy rokon vagy barát, ne tölts időt olyan emberek körül (legyen szó virtuális vagy hús-vér együtt töltött időről), akik csak az energiáidat szívják.

Nem járok jógázni, de a pozitív energia az egyik legértékesebb, mégis leghamarabb kimerülő dolog az emberi szervezetben, amit ha energiavámpírokkal, szar munkahelyen, rossz lakótársakkal stb., töltesz, sosem fogod magad jól érezni.

A pénz fontos, de nem minden

Egyszer olvastam ezt valahol, és akármilyen egyszerű is, nagyon megtetszett:

A pénz nem boldogít, de szomorú sem leszel tőle.

Fontos a pénz, és az is igaz, hogy tényleg nem minden a pénz, de van ezeknél egy még igazabb dolog: a pénz egy bizonyos fokú szabadságot, lehetőségeket és nyugalmat teremt az életedben. És ugyanez igaz visszafelé is: baszottul stresszes tud lenni, ha az embernek nincsen pénze.

Nekem sincs “rengeteg” pénzem, talán merem is azt mondani, hogy nem vágyom rá. Nem élek rosszul, amit főként annak köszönhetek, hogy végtelen energiát és időt fordítottam arra, hogy jó legyek abban, amit csinálok. Sokan vannak, akik nálam jobban keresnek vagy csak jobb lehetőségeik adódtak az életben, és sokan vannak olyanok is, akik fele annyi “havi” pénzből kétszer boldogabbak nálam.

Ez talán a legnehezebb téma, amit 30 körül az embernek helyre kell tennie a fejében, és talán itt számít csak, hogy jó megtalálni a középutat.

A fusi rossz

Rengeteg – egyébként jól kereső – barátomon, kollégámon és ismerősömön láttam-látom, hogy a két-háromhavonta befolyó plusz pénz miatt rengeteg extra órát töltenek fusi melókkal.

Én is voltam ezen az úton: pár éve három különböző munkát csináltam egyszerre, és habár lehet, hogy jobban kerestem, sokkal több stressz volt a gyomromban, sokkal kevesebb időm volt minden olyanra, amit fontosnak tartok és nagyon hamar eljutottam arra a pontra, hogy ha ebből a spirálból nem kerülök ki most, akkor sosem fogok.

Azóta életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy megszüntettem minden mellékvágányt, és csak a fő munkámra koncentrálok. Sokkal fontosabbak a nyugodtan töltött esték, mint pl. az éjszakába nyúlóan programozás, ahol nyilván nem a szép szakmai megoldások, hanem az ígért bevétel vonzza az embert.

Kell az ember életében pár év maszek meló, sokat lehet belőle tanulni, aztán kell az is, amikor ezeket nyugodt szívvel leépíti.

A hobbiprojektek viszont jók

De van egy sokkal jobb dolog a fusinál: a hobbiprojektek. Időnként ha van rá lehetőség, szoktam tanítani, elmegyek cégekhez projektekben segíteni vagy tanácsadni, bíbelődök valamivel hétvégén, ami érdekel. Ezek a dolgok is lehetnek persze profitálóak, de ami ennél is fontosabb: feltöltenek és segítenek az önmegvalósításban.

A jobb munkahely többet ér a nagyobb pénznél

Lett volna pár éve egy munkalehetőségem, ami már a kezdetekben nagyobb anyagi reményekkel kecsegtetett. Nagyon sokáig gondolkodtam, de végül elutasítottam. A döntésem okát akkor nem tudtam jól megfogalmazni, csak később: a fizunál sokkal fontosabb, hogy olyan helyen dolgozz, ahol nem érzed kötelezőnek a munkát, ahol hiszel abban, amit csinálsz és benned is hisznek. És tudom, pénzből él mindenki, én is abból élek, de itt nagyjából ugyanaz a gondolat jön be, mint a fusinál: hiába keresel rengeteg pénzt, ha közben rámegy az egészséged, a szabadidőd meg az idegeid is.

Az ember nem változik

Erős kijelentés, de tényleg így hiszem. Fogalmazzunk úgy, hogy van minden embernek egy saját képlete, esszenciája, akármilye. Ez a dolog szerintem sose, vagy csak százból egy embernél tud változni. Minden más: a szokások, a barátok, a munkahelyek, az érdeklődés, az öltözködés vagy a stílus rengeteget formálódik az évek során, és ez persze valamennyire az ember karakterét is formálja.

Tartom az álláspontom, hogy ha tíz éve és ma is megkérnék valakit, aki ismer azóta, hogy “mondd meg azt a három szót, ami legjobban jellemez engem, mint embert”, akkor ez a három szó változatlan lenne.

Aztán majd meglátjuk, mit gondolok erről 40 évesen. ;]

Egyszerre légy bolond tini és Underwood, ha a szerelemről van szó

Hamar rájön az ember, hogy ha valaki van mellette, aki tényleg kiegészíti, motiválja, boldoggá teszi, akkor azt az embert – ahogy Underwood fogalmaz a House of Cardsban – jobban kell szeretni, mint ahogyan egy cápa szereti a vért. De mindeközben úgy is kell szeretni, mint ahogyan 17 évesen, amikor semmi sem számított, minden pillekönnyű volt, és a legnagyobb problémák egy évtized távlatából inkább könnyű viccnek tűnnek.

Kevesebb internet, több idő a szabadban

Pár éve eladtam az összes itthoni számítógépemet. Ha nagyon kell valamire a billentyűzet-monitor kombó, megoldom az irodában, itthon pedig legtöbbször táblagéppel vagy telefonnal vagyok. És ami rögtön ebből adódóott, hogy jóval kevesebb (de még így is a kelleténél több) időt veszek el az internet bugyraiban. Kimenni a házból, még ha ez annyit is jelent, hogy az erkélyen olvasok egy könyvet egy pohár fröccs mellett, sokkal felszabadítóbb érzés, mint amikor órákat tölt az ember a monitorfényben.

Ugyanez vonatkozik a social mediara is: több könyv, kevesebb Twitter. Több film-sorozat, kevesebb vicces videó. Több vidámság, kevesebb flame.

Ne halogass, kerekítsd le a dolgokat

Volt egy tervem még januárban, le is leveleztem az ezzel kapcsolatos dolgokat, aztán az idő úgy hozta, hogy mégsem fog beleférni idén az a projekt, de ezt már nem leveleztem le akkora hévvel.

A dolog jellegéből adódóan annyira nem volt problémás, hogy nem szóltam, de azért elég sokszor eszembe jutott, és kényelmetlenül is éreztem magam miatta. Végül márciusban vettem egy nagy levegőt, és leírtam, hogy igen, bocsánat, írhattam volna előbb is, béna vagyok, bocs, de mégsem lesz jó, nincs időm, majd jelentkezem, ha lesz.

Másnap sokkal jobban éreztem magam, és akárhányszor azóta eszembe jut, mindig arra gondolok, hogy nem baj, ha az ember nem fejez be vagy el sem kezd valamit, amíg azt a körülményekhez mérten jól le tudja kerekíteni.

Kicsit ilyen volt az MSc-ről való távozásom is. Megtehettem volna, hogy hagyom elévülni meg úszni a dolgot, de amikor megérett az elhatározás, hogy erre nekem nincs szükségem, besétáltam a tanulmányi osztályra, és mondtam, hogy távoznék. Azóta is eszembe jut, ahogy az előadó röhögött, hogy én vagyok az első ember, aki szabályosan távozik, és nem csukja rá a fiókot a dologra.

Megbocsátani jó

Szokták mondani, hogy az ember nem felejt, és ez így rendjén is van. Meg aztán ott van az is, hogy haragudhatunk valakire életünk végéig vélt vagy valós sérelmeken, de sokkal egyszerűbb az élet, ha két ember felnőttként leül, elmondja a problémáit, és mindkettő azt tudja mondani, hogy “oké, borítsunk erre fátylat és menjünk tovább”. És nem baj, ha te kezdeményezel, még akkor sem, ha nem te voltál a hunyó a sztoriban. Ez is egy olyan méreg, amit nagyon egyszerűen el lehet tünteni, és utána sokkal jobb lesz.

Kevesebb agyalás, több csinálás

Csináld meg a legtöbb olyan dolgot, amin elgondolkodsz, hogy bánnád-e, ha kihagynád. Ha már egyáltalán elkezdesz rajta gondolkodni, csak egyre távolabb sodrod magad, és ha felmerült, hogy bánnád, szinte biztos, hogy bánni fogod. A spontán dolgoknak meg általában az a nehézségük, hogy hirtelen jönnek, nem tudhatod, mikor lesz újra lehetőség.

A tervezés jó és szükséges dolog, de néha kellenek azok a “csak egysörök”, a hirtelen jött napfelkelték az erkélyen, a véletlenszerű utazások és hasonló sponták történetek.

A prekoncepció a legnagyobb ellenség

Mindig próbálok mindenre úgy tekinteni, hogy tudatosan kiveszem a fejemből a beépített, feltételezés alapú gondolatokat. És itt lehet szó emberekről, ételekről, utazásokról, munkáról. Bármi, aminél az lenne az első gondolatod, hogy “erről van egy feltételezés a fejemben”, felejtsd el, és nézd meg, mi lesz, ha nem ezek vezérelnek. Hidd el, az esetek nagy többségében sokkal jobb lesz.

Ne legyél kocka

És a kocka alatt erre gondolok:

Ponyvaregény - "ne legyél ilyen"

Semmi sem számít gáznak, amit az ember egészséges mennyiségben végez, minden olyan dolog viszont beszorít, amit túl sokszor, túl sokat, túl stb. csinálok. Imádok játszani a PlayStation előtt ülve, de van, hogy hónapokig be sem kapcsolom. Szeretem a filmeket, de nem nézek meg mindent. Jó dolog zenét hallgatni, de néha kell a csend. Ilyenek.

Utazz, utazz, utazz

Ha nem utazol, azon gondolkodj, hogy hová, miből, mikor utazol. Amikor utazol, azon gondolkodj, hová tudsz menni legközelebb és visszamennél-e oda. Utazni a legjobb dolog a világon, és 2017-ben szerencsére hatalmas szabadság, olcsó fapados járatok és szállások segítik az utazni vágyókat. Ha most megtehetném, hogy csak egy dolgot teszek, és semmi mást, akkor megállás nélkül utaznék.

Csak egészség legyen

Nem öreg az ember harminc körül, de azért észre lehet venni, hogy már kevésbé mennek a túltolt éjszakák; ha elfárad az ember lába, már nem olyan gyorsan múlik el és hogy megfázni már egyáltalánnem olyan nehéz, mint amennyire évtizeddel ezelőtt meggyógyulni volt. Nem akarom felsorolni az összes klisét az egészséges életmód témakörében, erre ott vannak a személyi edzők és a healthy blogok, én inkább azt vallom, hogy ha figyel az ember pár alapszabályra és a kellő alvásmennyiségre, valamint tudomásul veszi, hogy bizonyos harminc körül már van egy-két olyan orvosi vizsgálat, amire muszáj elmenni, akkor jó az irány.

És a legfontosabb: fogadd el, milyen vagy és ne hallgass másokra

Aztán rögtön igazítok is a mondaton: azokra hallgass, akik fontosak számodra.

Ehhez a dologhoz egy kis történet. Egyszer az általános iskola talán negyedik osztályában megkeresett a szünetben az egyik lány, és azt mondta: “A Vera nagyon szívesen járna veled, ha kicsit másmilyen lennél.” És én erre azt válaszoltam, hogy nagyon szívesen járnék a Verával, ha ő is másmilyen lenne.

Akkor erre sem tudtam volna különösebb magyarázatot adni, de később sok hasonló sztori után sikerült megfogalmaznom: olyan vagyok, amilyen. Igyekszem ugyanazt a karaktert hozni minden jelenetben, sosem mutatok más arcot azért, mert pl. egy új emberrel beszélgetek.

És igen, emiatt nagyon sok ember lemorzsolódik, de a legjobb barátaim azért is kedvelnek annyira, mert ugyanolyan hülye vagyok, mint az első találkozásunkkor.

Az vagy, aki vagy. Amint erre rájössz, sokkal könnyebb lesz minden, mert ehhez igazítod az egész életedet, nem próbálod magad olyan helyzetekben, emberekkel és helyeken, ahol nem érzed jól magad, mert nem tudsz saját magad lenni.

Záró gondolat

Ne higgy el mindent, amit emberek blogokba írnak. 🙂 De ha van olyan, amivel tudsz azonosulni, vedd számításba.

A borítóképet innen szereztem.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.