Jókívánságok

Idén is eljött a töltött káposzta, a bejgli, a sült húsok, a tojáslikőr és a fadíszítés ünnepe. Persze, tudom, a karácsony nem ezekről, nem csak ezekről szól, hanem a szeretetről, és hogy együtt lehetünk azokkal, akiket igazán szeretünk.

De 29 évesen arra is rá kellett jönnöm, hogy egyrészt tényleg »vánszorognak a napok és rohannak az évek«, másrészt, hogy a karácsony már közel sem arról szól, mint gyerek fejjel, hogy egy hétig csak alvás, evés, ajándékozás és nevetés a program.

A karácsony egy elég kemény projekt, amit ha az ember jól akar csinálni, akkor jelentősen megterheli az idegeit, az energiaszintjeit és nem mellesleg a pénztárcáját. Igen, én is tudom, nem az ajándékozásról szól az egész, de mégis, ha sok számodra fontos ember vesz körül, fontosnak tartod, hogy adj nekik valamit, mégha egy kézzel készített ajándékról vagy egy házilag sütött-főzött finomságról is legyen szó.

És mint projekt, a karácsony szervezést, türelmet és összefogást igényel. Nálunk már az nehéz feladat, hogy megszervezzük, mikor kit látogassunk meg, mert ketten hatfelé menni 3 nap alatt nem kevés logisztikát igényel. Aztán a főzésről, a sütésről, a csomagolásról nem is beszéltünk.

Mindezt persze mégis szeretettel és nagyrészt jókedvvel csináljuk, mert a végén leülni a szeretteinkkel, ízeseket beszélgetni, nevetni és még ízesebbeket enni-inni mégiscsak jó dolog, habár év közben is van rá alkalom, de az év végén pláne jól esik ez a nyugodt leeresztés, ami az egész éves rohangálást, és pláne az utolsó napok őrületeit teszi koporsóba.

Fehér karácsony sok hóval és kandallóval már rég nincs, lassan inkább tavaszi ruhában megyünk az éjféli misére. Idén nekem arról is szólt a karácsony, hogy újra megtanuljam: el kell engedni bizonyos dolgokat. Tavaly sokat feszültem, hogy legyen közös karácsonyi kép, hogy jó legyen a menü, hogy mi legyen a program este és hogy próbáljuk követni a magunk által megteremtett hagyományainkat. Idén inkább elengedtem ezt, igyekeztem minél előbb elintézni mindent, és csak azt tartani magam előtt, hogy az utolsó pár napon érezzük jól magunkat. A hagyományok pedig jellemzően magukat teremtik meg.

Karácsony 2017

Ezt kívánom nektek is, kedves, régóta és nem olyan régóta olvasóimnak: idén éppen tíz éve írom meg a Jókívánságok című bejegyzésemet, benne a fotóval a kedvenc karácsonyfadíszemről. A következő napokra engedjétek el az aggódást, az idegeskedést. Rúgjatok bele a 24-én elromlott sütőbe, nevessetek a szétrepedt bejglin, igyatok egy jó tojás- vagy mézeskalácslikőrt, esetleg bármilyen szimpatikus italt és lazuljatok. Egyetek, érezzétek jól magatokat, felejtsétek el a sok nyűgöt, ami 2017 vánszorgó napjain leselkedve ugrott rátok, és gondoljatok arra: ha már úgyis rohannak az évek, álljunk meg kicsit pihenni, együtt lenni, nevetni.

Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek!



Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.