Jókívánságok

December 23-án, pontosan 15 perccel szenteste napja előtt kiesett a tömés a »kihúzott bölcsességfogam« szomszédjából. Éppen a Grincset néztem, ültem a kanapén, és néhány válogatott káromkodás után kifújtam a levegőt, majd azt mondtam: oké, én ezt az évet elengedtem. Közben azon agyaltam, hogy jó dolog ez a karácsony, szeretem is, de még jobb lenne elhúzni valahová a világ végére december 15-én, és legalább január elejéig vissza sem jönni.

Na nem az emberekkel vagy a hellyel van a bajom. Nem is a karácsonnyal, tuti olyan helyre mennék, ahol lehet karácsonyt ünnepelni. Mégcsak a téllel sincs bajom, legfeljebb az, hogy a fehér karácsony helyett már azért rimánkodom, hogy ne kelljen 25 fokban és napsütésben bejglit enni, mert valami nagyon nem oké, ha mégis.

De egyre kevésbé vágyom az őrült rohanásra, a fárasztó évvégékre, az őrületre, amikor ilyenkor mindenhol fogad és a készülődéssel járó stresszre, ami még úgy is nyomaszt, hogy tudom: a jelentős részét én okozom saját magamnak. Egyre kevésbé esik jól az is, hogy mindennapra jut valami lesújtó sztori, amit látok vagy hallok a körülöttem lévő véletlenszerű embereken keresztül.

Ma például egy anya és fia (?) közti veszekedést hallgattam végig a Váci úti TESCO-s KFC-ben, miközben két szottyos csirke megrágása között. (Az akkor még intakt fogtömésemmel; oh boy, azok voltak a szép idők!) Azon járt az agyam, mit kell még elintézni, majd hallgattam ezt a két embert, és ahogyan, amilyen stílusban, amilyen szavakkal beszéltek egymással, nem csak az étvágyam vagy a karácsonyi hangulatom, de az életkedvem is a “Csendes éj” illóolaj aromájának mintázatával párolgott az álmennyezet felé egy halk “pfuh” hang kíséretében.

Pedig nagyon próbálkozom. Tényleg! Idén például kifejezetten elhatároztam, hogy most semmi sem fog felidegesíteni. Volt már belőle elég, vigye fene! Ami szerintem egész jól sikerült, mert még a fogam hirtelen jött nyomorát is kellő rezignáltsággal fogadtam. Széles mosollyal ölelem magamhoz a káoszt, kifejezetten ajánlom neked is ezt, kedves olvasóm. Néhány praktikus tipp:

• ha előtted valaki hirtelen megfordul az őrültek házában pl. egy plázában, akkor az elnézésre ne úgy válaszolj, hogy “de jókor kellett megfordulnod, verjek rád”, hanem úgy, hogy “semmi baj”, mosolyogva.
• Ha valaki idióta módjára tolakodik be eléd kocsival, miközben haladnál a sávodban, ne ledudáld, miközben üvöltöd, hogy “hát tombolán nyerted a jogsidat, te majom”, hanem gondolj arra, hogy ő is valami nyomorult áruházba siet egy határidőre átvehető ajándékért, és engedd el békésen, mosolyogva.
• Ha vásárolsz valahol, és az eladó benéz valamit, ne azt mondd neki, hogy “hát nem hiszem el, hogy ilyen retardált idiótákat tesznek ide az ünnepek alatt”, hanem gondolj arra, hogy ő lehúz 12 órát naponta abban az agyfaszban, amiből te csak pár órát kapsz az egész ünnepek alatt, és mondd inkább azt, hogy “semmi baj, előfordul, kitartást a káoszhoz”. Persze ezt is mosolyogva.

Nem mondom, hogy megoldás minden problémára, de sokat segít.

Hát így indul velem idén az ünnepi bulivonat. A lassú karácsony iránti sóvárgással. A fogtömésem hiányának (egyelőre szerencsére csak lélekben) fájó gondolatával. A mézeskalács mellé bekészített Cataflammal. Meg házi likőrrel, ajándékcsomagolással, Grinccsel, Reszkessetek betörőkkel, fadíszítéssel, vicces TikTok videókkal és a karácsonyi Spotify playlisttel, amit idén már 265 ember követ. És azzal a gondolattal: vajon lehet ezt az egészet jobban csinálni? Vajon rá fogok jönni, hogyan? Egy évem biztosan lesz rá.

Ami viszont biztos, hogy még ez a rázós évvége sem tántorított el az egyik kedvenc karácsonyi hagyományomtól. Idén 13. éve készítek képet a karácsonyfánkról és posztolok ide egy Jókívánságok című bejegyzést. »Ahogyan tavaly«, úgy idén is, és ha minden jól megy, jövőre ugyanígy.

És egészen bámulatos, hogy 2020-ban lesz 15 éves a mefiblog, ahová most évente írok annyi bejegyzést, mint korábban egy héten, de még így másfél évtized után is találkozom emberekkel, akik elmondják, hogy olvasták vagy olvassák, amit írok. Elképesztőek vagytok, köszi!

Kívánok nektek lassú, békés, boldog, stresszmentes, fogtömésekben vagy méginkább egészséges fogakban és finom ételekben, sok nevetésben gazdag karácsonyi ünnepeket!