Vajon milyen érzés lehet, egy szál virággal, tarisznyával és teljes magányban távozni a boldog szülő- és diáktáborból, a szombat délelőtti ballagás után? Vajon milyen családja lehet annak, aki egy árva rokon nélkül megy, egy viszonylag fontosnak mondható eseményre, és senkitől nem kap virágot, csak a ballagtató osztálytól? Ezek az igazi problémák egy fiatalnak, és ezekre kéne megoldást keresni.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Vale
2006. május 06. — 15:27:11
adja az ég h ezt sose éljem át…
kobak
2006. május 06. — 21:30:05
Hál’Istennek nekem nagyon sok virágom volt.
Ha lett volna valaki ilyen helyzetben, biztos adtam volna Neki a virágaimból. Így nem oldottam volna meg a nincs rokon/család problémát, de ezt legalább nem látta volna rajta senki a virágok miatt…
HunTeR
2006. május 07. — 08:12:40
Szegényke.
The Hedgehog
2006. május 08. — 11:42:12
Megszokhatta már… De a választ magad is tudhatod! Szar!
n2k
2006. június 22. — 12:40:24
nagyon rossz lehet…
Mefi
2006. július 22. — 12:27:48
Én se nagyon szeretném…
Mefi
2006. július 22. — 12:27:48
[re=8765]kobak[/re]: én nem adtam se virágot, se tarisznyát, mert pont az átadás után mentem le a színpadról, de biztos, hogy én is adnék neki ilyen helyzetben.
Mefi
2006. július 22. — 12:27:48
Szerintem igazából nem lehet egy ilyen érzést megszokni, legfeljebb kifelé úgy látszik. A kérdés persze költői volt. 🙂
Zolee
2007. október 31. — 09:38:07
Hello! Egyszer nagyon régen velem is volt ilyen, elmondhatom, nagyon szar! Aterzem a gyerek helyzetét! Nagyon tré az, ha csak hozzad nem jönnek oda… :-S