2006. május 06. \\ antiszociális témában
Vajon milyen érzés lehet, egy szál virággal, tarisznyával és teljes magányban távozni a boldog szülő- és diáktáborból, a szombat délelőtti ballagás után? Vajon milyen családja lehet annak, aki egy árva rokon nélkül megy, egy viszonylag fontosnak mondható eseményre, és senkitől nem kap virágot, csak a ballagtató osztálytól? Ezek az igazi problémák egy fiatalnak, és ezekre kéne megoldást keresni.
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
"Pont mostanában volt élményem egy online..."
"köszi!"
"Boldog születésnapot neked is! Jó újra látni, ezer..."
"Szerintem szinte végig követtem a blogodat, én biztosan..."
"így legyen :D"
Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2026
A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.
Vale
2006. május 06. — 15:27:11
adja az ég h ezt sose éljem át…
kobak
2006. május 06. — 21:30:05
Hál’Istennek nekem nagyon sok virágom volt.
Ha lett volna valaki ilyen helyzetben, biztos adtam volna Neki a virágaimból. Így nem oldottam volna meg a nincs rokon/család problémát, de ezt legalább nem látta volna rajta senki a virágok miatt…
HunTeR
2006. május 07. — 08:12:40
Szegényke.
The Hedgehog
2006. május 08. — 11:42:12
Megszokhatta már… De a választ magad is tudhatod! Szar!
n2k
2006. június 22. — 12:40:24
nagyon rossz lehet…
Mefi
2006. július 22. — 12:27:48
Én se nagyon szeretném…
Mefi
2006. július 22. — 12:27:48
[re=8765]kobak[/re]: én nem adtam se virágot, se tarisznyát, mert pont az átadás után mentem le a színpadról, de biztos, hogy én is adnék neki ilyen helyzetben.
Mefi
2006. július 22. — 12:27:48
Szerintem igazából nem lehet egy ilyen érzést megszokni, legfeljebb kifelé úgy látszik. A kérdés persze költői volt. 🙂
Zolee
2007. október 31. — 09:38:07
Hello! Egyszer nagyon régen velem is volt ilyen, elmondhatom, nagyon szar! Aterzem a gyerek helyzetét! Nagyon tré az, ha csak hozzad nem jönnek oda… :-S