mefiblog

Nem, a kedves olvasó nem egy paródiát fedezett föl, csupán egy érdekességet, amit Mao ajánlott nekünk. Mit jelent az iWiW logója? Ide kattint, meglepődik, röhög.

Sínen van, mint József Attila

Ha valahol meglátom, vagy meghallom ezt a szemetet, akkor általában elönt a méreg. Alapjáraton két dolog miatt. Az egyik, hogy a magyar irodalom meghatározó és kiemelkedő alakjára ilyet mondani több, mint pimaszság, másrészt pedig – és javítsatok ki, ha tévedek – József Attila nem feküdt a sínen, mivel két vagon között érte a tragédia.

Igazából, soha nem szerettem, ha valaki viccet űz egy emberi életéből. Volt régebben (szerencsére hamar lefutott) egy olyan szöveg, hogy Megfejellek, mint Diana a szélvédőt!, ami szintén baromság, mivel Diana hátul ült a kérdéses baleset során.

Aki ilyen, vagy ehhez hasonló beszólásokat elsüt, annak pofikáját közelebbi kontaktusba kéne hozni egy bakancs talpával.

Ma van a dohánymentes világnap, és akármilyen meglepő, a szivar ls a pipa is beletartozik a dohány kategóriába &ndsah; ezt egyik osztálytársam nem tudja, és elővett az órán egy szivart, mondván ezt nem tiltja a házirend. Nem, tényleg, csak ugye Az épület területén tilos a dohányzás., sebaj.

Mivel ma valószínűleg egész nap tanulni fogok, csak néhány kérdést szeretnék föltenni, mégpedig:

• ha naponta 10–15 viagra-, gyógyszer- és szoftverajánlat érkezik, kéretlenül, akkor már illik beszerezni a szervernek egy jobb szűrőrendszert?
• Mit illik azzal a kedves emberrel tenni, aki egy teljesen szelíd, ártatlan és éhes kóborkutya láttán közli, hogy középen ketté kéne vágni, láncfűrésszel?
• Mi a fenéért írom én a bejegyzést ahelyett, hogy erősen tanulnék?

Nem vagyok egy sportember, a labdarúgás pedig egészen távoláll tőlem. Vacsora közben viszont belepillantottunk az Anglia – Magyarország mérkőzésbe, és két dolog elnyerte tetszésem. Az egyik, az ember, aki a himnuszokat énekelte (kicsit kellemetlen, hogy egy külföldi szebben elénekli a Himnuszt, mint Király Linda, ugye), le a kalappal előtte; a másik pedig, mikor kezdődött a meccs, valami jóember elkezdett ugrálni a padon, és a következő pillanatban azt lehetett látni, hogy leesik, és bezuhan a többi néző közé. Aztán persze fölkelt, és ő is csatlakozott a töbmillió, röhögéstől fetrengő nézőhöz.

Én például azért nem szeretek délután aludni, mert mindig az a vége, hogy fölkelek kómásan, nyűgösen és kapja be az egész világ hangulattal. De mégis, ledőlök olvasni – én naiv – az ágyra, aztán két oldal után arra ébredek, hogy elzsibbadt a kezem. Remek érzés.

Eldőlt, hogy holnap nem megyek koncertre.