A 2006. május havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!



Utálom, de nagyon

Sínen van, mint József Attila

Ha valahol meglátom, vagy meghallom ezt a szemetet, akkor általában elönt a méreg. Alapjáraton két dolog miatt. Az egyik, hogy a magyar irodalom meghatározó és kiemelkedő alakjára ilyet mondani több, mint pimaszság, másrészt pedig – és javítsatok ki, ha tévedek – József Attila nem feküdt a sínen, mivel két vagon között érte a tragédia.

Igazából, soha nem szerettem, ha valaki viccet űz egy emberi életéből. Volt régebben (szerencsére hamar lefutott) egy olyan szöveg, hogy Megfejellek, mint Diana a szélvédőt!, ami szintén baromság, mivel Diana hátul ült a kérdéses baleset során.

Aki ilyen, vagy ehhez hasonló beszólásokat elsüt, annak pofikáját közelebbi kontaktusba kéne hozni egy bakancs talpával.


Szám kvesön

Ma van a dohánymentes világnap, és akármilyen meglepő, a szivar ls a pipa is beletartozik a dohány kategóriába &ndsah; ezt egyik osztálytársam nem tudja, és elővett az órán egy szivart, mondván ezt nem tiltja a házirend. Nem, tényleg, csak ugye Az épület területén tilos a dohányzás., sebaj.

Mivel ma valószínűleg egész nap tanulni fogok, csak néhány kérdést szeretnék föltenni, mégpedig:

  • ha naponta 10–15 viagra-, gyógyszer- és szoftverajánlat érkezik, kéretlenül, akkor már illik beszerezni a szervernek egy jobb szűrőrendszert?
  • Mit illik azzal a kedves emberrel tenni, aki egy teljesen szelíd, ártatlan és éhes kóborkutya láttán közli, hogy középen ketté kéne vágni, láncfűrésszel?
  • Mi a fenéért írom én a bejegyzést ahelyett, hogy erősen tanulnék?

Anglia – Magyarország

Nem vagyok egy sportember, a labdarúgás pedig egészen távoláll tőlem. Vacsora közben viszont belepillantottunk az Anglia – Magyarország mérkőzésbe, és két dolog elnyerte tetszésem. Az egyik, az ember, aki a himnuszokat énekelte (kicsit kellemetlen, hogy egy külföldi szebben elénekli a Himnuszt, mint Király Linda, ugye), le a kalappal előtte; a másik pedig, mikor kezdődött a meccs, valami jóember elkezdett ugrálni a padon, és a következő pillanatban azt lehetett látni, hogy leesik, és bezuhan a többi néző közé. Aztán persze fölkelt, és ő is csatlakozott a töbmillió, röhögéstől fetrengő nézőhöz.


Sleepin’

Én például azért nem szeretek délután aludni, mert mindig az a vége, hogy fölkelek kómásan, nyűgösen és kapja be az egész világ hangulattal. De mégis, ledőlök olvasni – én naiv – az ágyra, aztán két oldal után arra ébredek, hogy elzsibbadt a kezem. Remek érzés.

Eldőlt, hogy holnap nem megyek koncertre.