A 2007. július havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!



iPod és a kötöttségek

A mai este folyamán hirtelen felindulásból rádugtam a nem régiben vásárolt iPod nano-mat a notimra, mert szükségem volt némi zenére, amit már korábban eltávolítottam a merevlemezről. Ezt követően ért az a bizonyos megdöbbenés. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy bizonyos kötöttségekkel jár egy iPod, gondolok itt az iTunes-ra. Mikor a kedves felhasználó zenét tölt fel a kedvenc lejátszójára, a drága iTunes, illetve az iPod (nem tudom, hogy pontosan mi felelős ezért, holnap megnézem pontosabban), szépen átnevezi a feltöltött fájlokat, hogy még trükközve se tudjunk visszamásolni egy teljes albumot vagy akár csak egyetlen számot. Meglepő módon a mostanában itthon is egyre többször hallott szerzői jogok állnak a dolog hátterében. Természetesen átverhető a rendszer elég egyszerűen. Miután konstatáltam, hogy az iTunes nem az én pártomat fogja, indítottam egy Linux-ot, felcsatoltam az iPod-ot, majd Rythmbox és már zajlott is a másolás. A fájlokat ugyan nem nevezte vissza, de az ID3 tag-nek köszönhetően nem szenvedtem el komolyabb mentális sérülést és ezzel el is bukott javarészt a szerzői jogok megvédésére szolgáló próbálkozás.

Most pedig sietve elhagyom az országot, mielőtt az Apple fekete ruhás hardcore fanatikusai, ügynökei rám találnak.

GazVezir


Büdös a munka

Érdekes, hogy az emberek többsége addig egy-egy projekttel kapcsolatban mennyire bizakodó, és persze segítőkész amíg csak az előnyeit kell élvezni, amint felmerül, hogy netalántán csinálni is kellene valamit, akkor hirtelen mindenki felszívódik, és ő nem úgy gondolta, meg amúgyis. Értem én, hogy büdös a munka, de az elvégzése nélkül nem hiszem, hogy teljes mértékben korrekt vernie az embernek magát a jutalomért. És rengeteg ilyen van.

smv


Efott 2007

Szokás szerint, mint már hosszú-hosszú évek óta, idén is megrendezésre került az Efott, mely szervezésének a jogát Debrecen harmadjára nyerte el. A beharangozó remekül hangzott: egyetemisták és főiskolások találkozója, több mint 12 színpad, hatalmas terület, meghívva szinte mindenki aki számít. No de milyen volt valójában?

Képek: Nulladik, Első, Második, Harmadik, Negyedik nap. Részletes cikkek a Verse.hu -n.

No tehát nulladik nap mikor odaértünk egy morcos biztonságiőr majdhogynem leállt velem ordítozni, hogy jó lenne ha nem tolakodnék soron kívül előre. Hiába magyaráztam neki, hogy bizony sajtósok vagyunk, és szeretnénk végre átvenni a vip passokat, mintha meg se hallotta volna. Mivel nem voltunk hajlandóak végigállni egy négy órás sort (ami komolyan négy órányi volt), így inkább kerestünk egy másik sajtóst, és az ő segítségével már megtaláltuk a helyet, ahol átvehettük a karszalagjainkat. Itt jött elő az újabb probléma: olyan szervezésbeli hiányosságok voltak a fesztiválon, hogy az elképesztő. Mikor megkaptuk a karszalagot még azt se tudták megmondani, hogy egyáltalán merre induljunk felverni a sátrat. Míg Hegyalján külön őrzött sátorhelyeink voltak, addig itt a csalános közepébe verhettük fel a sátrat, amiben egész éjjel botladozhattak a sátraikhoz siető járókelők. Persze mi is botladozhattunk ugyanis míg a „kemping“ egy erdő közepében volt, addig arról elfeledkeztek a szervezők, hogy koromsötétben kifejezetten nehéz megtalálni az embernek a saját sátrát. Mindezt tetőzi, hogy este ráadásul jól el is áztunk.

Bölcsészlányok?

Másnap reggel nyilvánvalóvá vállt, hogy pókinvázió áldozatai lettünk, így nagyjából öklömnyi jószágok garázdálkodtak a cuccaim között. Ezen a napon már érezhető volt, hogy milyen is a fesztivál igazi hangulata, hiszen végre minden színpadon megkezdődtek a programok, elárasztották a látogatók a Vekeri-tó környékét, és megindult a sörfogyasztás. Pörgött az élet, a civil sátraknál mindenféle jóságokat lehetett csinálni, a kemping mellett pedig párakapu hűsítette a túlhevült embereket. Legalábbis addig, amíg el nem ment az áram két-három órácskára, illetve a víz a fesztivál teljes területén nagyjából ugyanannyi ideig.

Sajtósként megdöbbenve vettük tudomásul azt is, hogy se egy sajtótájékoztató, se interjúkészítési lehetőség se semmi. Ismét csak Hegyaljával összehasonlítva ott rögtön sajtótájékoztatóval indítottak, lapokat osztogattak, melyen minden fontos ember telefonszáma rajta volt, illetve bárkivel interjút szerveztek nekünk ha kértük. Itt az öt nap alatt szervezőt még messziről se láttunk.

Csapda

Akkor most térjünk át kicsit a korántsem kevésbé kényes témára: árak és wc-k. No most a sör 280 Ft -ba került, ami teljesen korrekt egy fesztiválhoz képest, tehát ezzel semmi gond sem volt. A 600 forintos hamburger a 400 forintos egy szelet pizza illetve az 500 forintos hot-dog már annál problémásabb, akárcsak a 350 forintos fél liter kóla. A wc -k tisztaságával azonban meglepő módon semmi probléma sem volt.

A biztonságiőröket sokféle rendezvényen szokták fikázni a látogatók, így itt is külön figyeltünk rájuk. Egy-két bunkóbbtól eltekintve semmi probléma sem volt velük, akár még el is beszélgettek bárkivel.

Tibibácsi

Node akkor ha már így kiveséztem a negatívumokat azt meg kell jegyeznem, hogy most hiába tűnik úgy, hogy csak negatív emlékekkel vagyok tele, ez nem így van. Sőt, annyira nem így, hogy tulajdonképpen nekem tényleg bejött a fesztivál. Jó persze nem egy Hegyalja, de ha a szervezésbeli problémákat levonjuk, akkor tényleg egy rendkívül korrekt és hatalmas rendezvényt kapunk, ahol aztán tényleg nincsen idő pihenni. Jobbnál jobb fellépők váltották egymást, és nem csak a rockzenét kedvelők igényeit elégítette ki a nyolc zenei színpad. Hatalmas sikere volt például Dévényi „Tibibácsinak“ is, aki minden éjjel a retro-disco -t nyomta a Pepsi színpadon. „Tibibácsi dobjál nekem piros labdát!“… Nagyon hangulatos volt például az is, amikor elkezdték kiküldeni sms-ben, hogy kit hova vettek fel, így bármerre mentél mindenkinek az volt a fő témája, hogy melyik ismerősét, illetve hova vették fel. Sajnos én csak éjjel kaptam meg az sms-t, de a DE-IK Mérnök infó megvan.

És összefoglalva a dolgokat mit tudok elmondani a fesztről? Hangulatos, szuper, programokkal teli, de cserébe drága, és hiába nagyobb, nem jobb Hegyaljánál. Akinek viszont megfordul a fejében, hogy ki kellene nézni az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójára, azok ne habozzanak, mert egy élmény lesz.

smv