A 2008. február havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


ID3

Mai napon a produktivitás jegyében a gépemen található összes zenét kategorizáltam, elláttam albumborítóval, módosítottam az infókat (ahol szükséges volt persze), szépen elrendeztem, átneveztem és minden más. Elvett nagyjából két órát ebből a borús pénteki napból, de megérte, így legalább a média lájbröri is normálisan néz ki. És most a jól megérdemelt káposztáscvkedeli elfogasztása lesz műsoron.


Walesi sütik

Ismerősünk hozott ajándékba sütiket Walesből, az egyik az Welsh Cakes névre hallgat (walesi torta?) ilyen püspökkenyér jellegű, nagyon finom, csak tele van mazsolával, ami kicsit illúzióromboló, de teával vagy tejjel remek. A másik pedig teasütemény (az eredeti neve az, hogy Caramel and Chocolate Shortbreads), nem túl puha, nem túl ropogós keksz-szerű tészta, rajta egy vastag réteg tejkaramella, és azon kis tejcsoki réteg, fehér cukordísszel. Nekem ízlett mindkettő, szüleimnek kevésbé.

Azt vettem egyébként észre, hogy gyerekkorában szinte mindenki szereti a mazsolát, felnőttkorában meg annyira nem. Én például így vagyok vele, és még jó pár emberről tudom, hogy ők is. Tovább mögött van kép is a cuccokról (nem én csináltam).

Welsi torta

Teasütemény


Több dolog

Egyik. Tök jó, hogy az esemény előtt pár nappal elkezdik reklámozni, hogy lesz Chris Rea koncert. Egyrészt most az államháztartás nem teszi lehetővé (tegnap ugye »Harlem Globetrotters«, azelőtt »cipővásárlás«, jövő héten Dumaszínház, mozi is esetleg), másrészt meg szeretek legalább egy-két héttel előre tervezni. Blöh.

A másik dolog, hogy van mostmár olyan téma, hogy »esemény«, gondoltam szólok.

Meg kijavítottam pár engem zavaró apró bakit is, megváltozott a kommentekre való hivatkozási mód (a régi is működik persze, de az új a default, nem #KOMMENTID hanem #komment_KOMMENTID. Valamint a címek és a részletek (kommentek száma, dátum stb.) mostantól középre vannak rendezve, meglátjuk mit szól ehhez a mélyen tisztelt.


Harlem Globetrotters

Harlem Globetrotters

Nem volt tegnap blog, jaj. Viszont technikailag nekem még ma (értsd csütörtök) van, így nem számít, meg ha mégis, egy évben egyszer belefér. Szóval voltunk Harlem Globetrotters kosaras bulin. Megmondom őszintén nem sokat vártam a dologtól (bizonyára azért, mert a sport nem tartozik az egyébként sok elemből álló érdeklődési köröm halmazába), de kellemesen csalódtam, teljesen korrekt két és fél óra volt. Láttunk sok híres embert is, és konstatáltuk, hogy akik a tévében normálisan néznek ki, azok a valóságban gnómok. A legjobb az egészben az volt, hogy a legelső sorban, a pályától egy méterre ültünk, ott rohangáltak előttünk a kétméter x centi magas néger bácsik, meg ilyenek.

Az ilyen rendezvényekben a ritka nagy lehúzás (az egyébként sem alacsony jegyárakon túl), hogy nem vihetsz be magaddal kaját, viszont egy szendvics ötszáz, fél liter üdítő meg háromszázba fáj. Persze ha már szórakozik az ember, akkor hadd szóljon, csak azért nem kéne ennyire látványosan átbaszni az embert, hogy egy szikkadt perecért elkérünk kettőötvenet.


Forró fehér finomság Mefi módra

Még bekúrok ide egy képet, aztán be is fejezem mára. A cím mondjuk hangyányit félreérthető, de hát rossz aki rosszra gondol, már ha rossz, amire gondol. Nagy a baj.

Szóval csináltam forró finomságot, ami végső soron forró csoki, annál viszont intelligensebb, meg nem is igazi csoki (nincsen benne kakaó!), hanem fehércsoki. Csoki-csoki-csoki, éljen a csoki szóismétlés. Van benne pár dolog, például tojás sárgája, csipet fahéj, vaníliás puding, meg majd’ egy tábla fehér csokoláda, és persze tej (igazi tehéntej, nem ilyen tejnek nevezett fehér víz). A tetején meghintve kakaóval meghintett tejszínhab, ami jó hamar összeesett, köszönhetően a hőmérsékletének, de azért a lényeg látszik. Az íze pedig a madártejére hasonlít leginkább, de annál sokkal krémesebb volt. Ennyit szerettem volna.

Forró fehér csoki Mefi módra