A 2008. november havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Hogy mi a kiábrándító?

Az már nem, hogy a röpke kétórás utazást a hidegben kell végigállnom a buszon, 750 forintért, míg ugyanennyiért mások kényelmesen ülnek, ölükben laptoppal meg táskájukkal a folyosón, hogy én és a többi később érkező utas még véletlen se tudjunk közlekedni. Szóval ez már átlagosnak mondható minden szájba szexualizált vasárnap este. Az sem háborít már fel, hogy bár egy órával korábban induló busszal jövök, mégis negyedórával később érkezem a szokásosnál.

A kiábrándító dolog az volt, amikor az egyébként nagyon helyes és szépen öltözött, igényes megjelenésű csajszi (az a fajta, aki mágnesként vonzza az átlag férfiember tekintetét) egy laza mozdulattal nekiáll az orrában turkálni, majd a fárasztó mimikai és bányászati munkálatokkal előhalászott zöld gumót jóízűen elfogyasztja, és á lá mi sem történt módon felszáll a metróra.

Ez már nálam is leverte a biztosítékot.


Urban Terror

Urban Terror

Még múltkor Lev ajánlotta az Urban Terrort, ami egy a Quake 3 motorjára épülő teljesen ingyenes játék, mely letölthető standalone változatban Windowsra, Linuxra és OS X-re egyaránt, valamint a már meglévő Quake 3 Arena játék kiegészítéseként is.

Interneten (vagy LAN-on) lövöldözhetünk egymásra mindenféle fegyverrel, nagyjából a valóság talajától nem elrugaszkodva (értsd: nem mindenféle balul sikerült kísérlet mutáns maradványaitól kell megszabadítani a világot, hanem csak terroristáktól). Idegesítő, ugyanakkor izgalmas dolog is, hogy lövés után ha nem szedünk fel valami egészségügyi csomagot, előbb-utóbb elvérzünk, így újabb pontot ajándékozva támadónknak.

Nekem leginkább azért tetszik, mert valahol a Counter Strike és a Call of Duty között van élmény tekintetében, ráadásul elfut még a leggyengébb gépen is, CD-kulcsos és warezolós mókáktól megkímélve magunkat.

Este kilenckor nyitok egy tízfős szervert, akit érdekel a dolog, töltse le a játékot Windowsra innen, vagy más orrendszerre máshonnan.

A szervert itt lehet elérni (dedikált, így elvileg a szerverek között ott kell legyen, de ha mégsem):

GyilokMokus UT | 89.133.178.249:27960 | Jelszó: mokus

2008. november 29., 23.51.42 – kiegészítés

Most lőttem le a szervert. Köszi mindenkinek aki ott volt!


Jó dolog a flickr, csak jól kellene használni

Van ugyanis néhány rendkívül idegesítő dolog a felhasználók részéről, mindamellett, hogy a Flickr maga egy kiváló szájt, és fotómutogatásra, fotónézegetésre, fotósok közti kapcsolatteremtésre valamint információszerzésre is egyaránt rendkívül jól használható. Ráadásul az ingyenes része sem használhatatlan.

Szignózás

Oké, én is szoktam szignót rakni a képre, de egy 1024×683 pixel felbontású képen egy 70×70 pixeles, áttetsző és már-már láthatatlan szignó talán belefér. Aki akarja, úgy is leszedi, nekem pedig mániám a szignó és a kép metaadatainak feltöltése. Ez még talán bele is fér (bár biztosan van akit ez is nagyon zavar), de hogy a kép 50%-át a szignó foglalja el, keresztül-kasul a képen, vagy sokszor olyan zavaróan, hogy az elrontja a képet, az már nekem sok(k). Pláne ha kicsi a képek mérete.

Kis képméret

És az előzőhöz jön hozzá: miért kell 500×375 pixelben feltölteni a képeket? Az ingyenes fiókkal 1024×768 a maximum felbontás, csak jobb azért. Tény és való, én is elkövettem anno ezt a hibát, aztán rájöttem hogy teljesen fölösleges, legyen csak szép nagy a kép. (Kivéve ha a vágás vagy valami minőségi tényező megakadályozza, hogy nagy legyen.) Másik kedvencem még amikor menthetetlenné teszik a képet, szerzői jogokra hivatkozva. Minek? Egy kattintással több lementeni, aki akarja, úgyis ellopja. Én pedig nem ellopnám, hanem esetleg letölteném. Ha pedig felhasználom (akárcsak arra, hogy itt megmutassam), mindenképpen írok a készítőnek.

Nyista EXIF

De tényleg. 2008-ban elrejteni az EXIF infókat? Jaj, meglátod hogy milyen blendét használtam? Jaj, tudsz következtetni hogy milyen objektívet használok? Jaj, rájössz hogy igazából zöld módban fotóztam a képet? Jaj. Nem igazán látom értelmét elrejteni, hogy a kép milyen fényképezővel készült. Engem érdekelni szokott, leginkább azért, mert sokszor jó látni, hogy másféle objektívekkel mit tud »a vas«.

Használhatatlan címkézés

A címkerendszernek van egy nagy előnye: rendszerezés. Én javarészt magamnak címkézem a képeket, de nagyon sok feltöltött képnél látni, hogy teljesen jelentéktelen címkékkel van teletömve, és a fontos információ vagy elvész, vagy ott sincs. Én általában egy-két kategóriát adok címkében (például emberek; portré) a gép és az objektív pontos típusát (ez is hasznos dolog ugye, mert a Flickr tud gépre szűrni, ha pedig mindenki címkézné az objektívet, lehetne arra is keresni) valamint a helyszínt és esetleg a képen szereplő személyt.

Animgifek

Az osztályozós/pontozós kommentekkel nekem nincs bajom, bár sokszor elég idiótán osztályoznak (múltkor mutatott valaki egy Paintben készített képet, amire átlag 9/10 pontot adtak, mondván hogy vonderful, hát nem volt az). Anno ebből is kivettem a részem, aztán tele lett az egész igénytelen groupokkal, valamint olyanokkal, ahol minden kommentben van egy 90-es évekből megmaradt animgif, és tíz-húsz kommentnél ez már nem vicces. Egy fotófeltöltő oldalon pláne nem. Abba a kevés jó osztályzós groupba meg nem igazán éri meg beküldeni a képet, mert nem sokkal több emberhez jut el.

Kontaktok kezelése

Ez pedig nem felhasználói, hanem fejlesztői dejólenne: én hiányolom a saját címkék kontaktokra ragasztgatását. Kontakt, családtag, barát – jelenleg ez a három elérhető változat van. Namost kontaktnak felvesz az ember mindenkit, akinek mondjuk tetszik a munkája. Barátnak én azokat venném fel, akiket személyesen ismerek, a családtag meg egyértelmű. Ehelyett most úgy néz ki, hogy barátnak azokat veszem fel, akiket követek RSS-ben is. Szóval kényelmesebb lenne, ha fel tudnék venni olyan címkéket, hogy béjb, macskás, tájkép, hdr, portré, canon, nikon akármi. Ez lehet persze csak az én rendmániám miatt van.


Mostanában flickr-böngészés közben ezek a legnagyobb problémáim. Persze tisztában vagyok vele, hogy a javarészén nem lehet változtatni (nem tudok én változtatni), de hát mire való a blog, ha nem arra, hogy sírjon az ember szája. Avagy keze. A Flickr célja számomra a tanulás. Sok fotó nézegetése, eldönteni mi tetszik, mi nem, tanulni a jobbaktól, segíteni a kevésbé jobbakat. Ezt viszont a fent leírtak többsége nehezíti, akadályozza meg folyamatosan.


Hyppolit

Hyppolit

Eddig is tudtam, és most megnézve a pontszámokat szinte biztos vagyok benne, hogy teljesen egyedül vagyok a dologgal, de nekem nagyon tetszett az új Hyppolit. Persze kicsit bizarr azt mondani, hogy új, hiszen majdnem tíz éve már, hogy beültünk a moziba megnézni, de 1999 mégiscsak közelebb van hozzánk, mint 1931.

Az rendben van, hogy lecseréled törpéimet egy kétlyukú nőre. Az is rendben van, hogy kidobálod anyám régi bútorait. Még azzal is megbarátkozom, hogy dinének nevezed a vacsorát. Rendben. De hogy én, a saját marhapörköltem tiszteletére, öltönyt és nyakkendőt húzzak: soha. Soha!

Arról van szó, hogy Schneider úr szippantós-autójával majd logisztikai cégével megszedi magát, és bár ő megmaradt olyannak, akinek a bajszán ott van még a kolbászdarabka, és aki a régi szippantós-autójával közlekedik, de újgazdaghoz híven felesége úri módon akar élni, úri házban, az úri háznál pedig lakáj is van! Itt jön a képbe Hyppolit, a lakáj.

Eperjes Károly (bár emberileg voltak vele ugye érdekes dolgok) zseniálisan alakítja a precíz, rendmániás és megszállott lakájt. Nekem mindig a »Csengetett, Mylord?-ból« Twelvetrees jut róla eszembe. Egyszerűen zseniális, ahogy intézi a lakás átrendezését, ahogyan a programokról gondoskodik, ahogy Schneiderné fogyókúráját tervezi és amint keveri mindenfelé a keverni valókat. (Nem a levesre gondolok.)

Amikor anno néztem Huszárik Kata egyáltalán nem jött be, gyakorlatilag nulla színészi tehetséggel áldotta meg a sors, de miután megnéztem az eredetit, rájöttem, hogy ennél jobb színészt nem találhattak volna Telka szerepére.

Szóval bár kevés jó új magyar film van (sajnos), a Hyppolit 1999-es változatát nagyon szeretem, és akárhányszor nézem, tudok rajta röhögni. Egyrészt az újgazdagok remek paródiája ez, másrészt az egészen érezni, hogy a film magyar. Ahogy kétpofára eszik a csülköt pékné módra, zsíros arccal, amint az Erzsébet hídon át utaznak hazafelé és így tovább. Az egy-két színésznél látható enyhe túljátszás az egyetlen negatívum, amit leginkább magyar filmeknél érezni. Néha olyan, mintha nem tudnák: színházban vagy filmstúdióban vannak.

Viszont ha már magyar film: a Nyomozót többen dicsérték, valamint decemberben lesz a premierje a Kaméleonnak, amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. Akciófilm ez »hazánkban« ugyanis, ami pedig régi nagy vágyam.

Műfaj: vígjáték
Időtartam: 93 perc
Megjelenés éve: 1999
Főszereplők: Koltai Róbert, Pogány Judit, Eperjes Károly, Balázs Péter, Huszárik Kata, Ullmann Mónika

{{4csillag|}}


Lolket pólók Magyarországon

Lolket pólók Magyarországon

Sziasztok, Mefi vagyok, és egy remek üzleti ajánlattal szeretném megzavarni az estéteket!

Gondolom nem csak én szeretnék LOLMart nevű fantasztikus oldalról lolketes, loldogos pólót, FAIL feliratú vörös bélyegzőt, esetleg valamilyen hűtőmágnest. És gondolom nem csak én sajnálnám a roppant költséges szállítási díjat.

Szóval játszhatnánk olyat, hogy megrendeljük közösen, és elosztjuk sokfelé a szállítási díjat. Nagyjából ha tíz-tizenöt ember lenne, akkor már fejenként jelentéktelen (egy dollár körüli) összegről beszélünk. Nem ástam mélyebbre az ügyben, de ha lenne itt kommentben legalább öt-hat jelentkező, akkor már megtenném.

A pólók többsége és a bélyegző 19,99 USA-dollárba kerül, míg a hűtőmágnes (több szóból álló, a hűtőre kiragasztott macskás képet címkézhetjük vele) 11 dollár és 99 cent. Szállítás valószínűleg valamelyik nagyobb futárszolgálattal. Én a DHL-re vagy UPS-re tippelek.

Szóval, ki szeretné FAIL feliratú bélyegzővel körbepecsételni Budapest össze Gyurcsány Ferencet ábrázoló szórólapját vagy netán egy kedves ismerős homlokát?