A 2010. június havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!



Alkonyat – Napfogyatkozás

Ezek a címek kicsit ilyen fantáziátlanságról árulkodnak, mármint az Alkonyatnak ugye mi köze van például az »Újholdhoz«.

Alkonyat - Napfogyatkozás

Tudom hogy én vagyok az ízlésficamos, de az »Alkonyattal« azt megfelelően a helyén kezelve semmi probléma nem volt. Oké, tudom, középszerű meg nyilván ötvenmilliószor túlreagálták a rajongó tinilányok, de ha jobban belegondolunk, mindig voltak és mindig lesznek ilyen filmek. De nem is ez a lényeg most.

Köszönhetően sylverdevilnek tegnap este premier előtti előadáson vámpírnak öltöztetett mosolygós jegykezelők közreműködésével megnéztük a tvájlájt saga harmadik (de ne aggódjon senki, nem utolsó) darabját.

Én röviden úgy tudnám jellemezni a dolgot, hogy az előző résznél mindenképpen nézhetőbb volt, de azért jónéhány alkalommal húztam fel a szemöldökömet, hogy most mi van. A zenét szokás szerint ügyesen válogatták, bár tán ütős nem volt mint múltkor, a látványvilággal sem volt probléma (azt leszámítva, hogy a farkasokról messziről látszott hogy animálva vannak, egy-két jelenetnél kicsit Kis Vuk érzés volt, ahogy szaggatva lépkedtek a farkasok).

Ami nekem furcsa, hogy bár egy vámpíros trilógia, de fogakat, bocs, agyarakat még nem láttunk benne. Meg például egy farkas mért akkora mint egy medve? És erre még rájön ügye, hogy a drága farkasok, na ők ha nem farkasok éppen, akkor tuti mindig félmeztelenek, és minden alkalommal mikor megjelennek, a moziban halk áramlik körbe a dermedt csendben.

Volt egy-két vicces párbeszéd is, bár a moziban végig röhögtek, bár nem értettük miért, mert sokszor néztünk össze Ingriddel, hogy most ez tényleg vicces-e, pedig nem.

Összességében nyilván gyanús az a fiúelem, aki magától tvájlájt rajongó, ne adj isten még valami képet is őrizget a szobája falán, de ez főként az a film inkább, amiért a gyengébbik nem rajong, mi pedig mindent szeretünk, amit ők, akár.

Eredeti cím: The Twilight Saga: Eclipse
Műfaj: romantikus
Időtartam: 120 perc
Megjelenés éve: 2010
Főszereplők: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Billy Burke, Taylor Lautner, Michael Sheen

Rend a lelkem

Az elmúlt két napban ismét maratoni nagytakarítást tartottam, ha lehet most még nagyobbat. Ilyenkor picit mindig eltöprengek azon, amolyan bölcsész-módra, hogy mennyi szemetet halmoz fel az ember. Lejárt garanciajegyek, elévült szerződések, hú-ez-még-jól-jöhet szórólapok és hasonlók. Három zsák szemét jött össze, ami végső soron egész jó arány, de akkor is.

A rend jó dolog egyébként, és amíg van kedve-ideje csinálni az embernek, addig pláne, de aztán mindig van egy pont, mikor alábbhagy a lendület (például egy lesből támadó vizsgaidőszak) és aztán jöhet a kétnapos takarítás.

Ma végre jó idő volt, bár jellemző hogy akkor van ötvenfokos kánikula, amikor rohangálnom kell jobbra-balra-fel-le. Meg az is jellemző, hogy akkor fúj az első szellő, mikor kiejtem a kezemből a TDK-igazolást, ki az Andrássy út közepére, majdnem az életem adtam érte.

Ja igen. Kellene nekem a nyelvvizsgáról bizonyítvány a köztársasági ösztöndíjhoz, nade annak a leadási határideje péntek, a bizonyítványokat ellenben péntekre kéne, de nem fogják tudni kiállítani. Mondom oké, akkor kérek szépen olyat hogy igazolás. Mosolyognak rám hogy kettőeze-öccá. Ami szép meg jó, de mondjuk ha nem az én hibámból nem tudják kiállítani a nyelvvizsga-bizonyítványt, akkor nem az lenne a szabályos eljárás, hogy egy máskülönben fél percig tartó műveletért (név, bizonyítványszám kitöltése, nyomtat gombra kattint, aláír, pecsét) nem akasztjuk le két és fél Mátyás királlyal a főiskolást?

Ma megyünk Napfogyatkozás premierre, rendkívül izgatottak vagyunk.


Millennium da Pippo olasz étterem

Van egy étterem az Andrássy úton, amit sokan csak úgy emlegetnek, hogy Az Olasz Étterem. Nem véletlenül, itt ugyanis mosolyogós buonasera köszönéssel fogadja a pincér a vacsorára betérőket. Sőt, ha virslit kértek a pizzára (Olaszországban cirka hat-hét pizzériában szoktam ilyen pizzát enni), akkor finoman megkérnek, hogy ne akard megsérteni a tulajdonost.

Sokszor kifejtettem már, hogy nálam a pizza az az olasz pizzánál kezdődik. Aminek vékony a tésztája, igazi paradicsomszósz van a tetején, arra pakolnak négy-öt szelet pármai sonkát és öntenek friss mozzarellát. Lehet sznobnak nevezni, de én mikor életem első igazi olasz pizzáját elfogyasztottam, legbelül tudtam hogy a pizza valahol itt kezdődik.

Azóta kerestem már régóta ilyen pizzériát, de mind-mind csalódnom kellett. Voltak persze nagyon jók, szoktam is enni ilyen helyeken, de a gépsonka, a trappista sajt és a vaskosabb tészta inkább a hazai megfelelője a pizzának. Persze ez is a jó az egészben, hiszen ez egy olyan étel, amit mindenhol a saját ízlésükre tudnak igazítani. (Lásd: gíroszos pizza, lecsós pizza stb.)

Aztán múltkor egy kis céges összeröffenés keretein belül lecsüccsentünk az Andrássy úton és én például az alábbit fogyasztottam el: volt rajta pármai sonka és friss bazsalikom (az olaszkolbász sajnos pont elfogyott):

Millenium da Pippo pizza

A többiek calzone-t ettek (ez egy osszehajtott pizza, benne az olasz konyha színe-javával), kis tálkában hozzá paradicsomszószt kaptak. Összesen fejenként még egy üveg kóla behajtásával és borravalóval fizettünk hatezer-nyolcszáz forintot, úgyhogy az ára sem olyan húzós (nyilván a trappista és a gépsonka olcsóbb, de például egy Don Pepét mind ízben és mind árban aláznak itt).

Bátran ajánlom mindenkinek, legközelebb nem csak pizzát szeretnék kipróbálni, mert ötös a hely. Ráadásul apróság, de belül a földalatti megállóinak mintájára lett kialakítva az étkező.

Név: Millennium da Pippo (Andrássy út)
Cím: 1062 Budapest, Andrássy út 76.
Nyitva: Hétfő-vasárnap: 12-24
Telefonszám: +36(1) 374 08 80
Tömegközlekedéssel: földalattival a Kodály Körönd megállóhelyig, majd néhány méter séta
GPS-koordináták: 47.5084 / 19.0671
Árkategória: közepes
Egyéb: Wi-Fi, széles borválaszték, parkolás kicsit nehézkes

X-Plane repülőszimulátor

Szóval múltkor emlegettem hogy »bolondériám a repülés« (hozzáteszem hogy amelyik [férfi]embernek nem vágya, hogy legalább egyszer vezessen valamilyen repülő sárkányt, nos az egyéb galádságokra is képes), aztán keresgéltem röviden, és találtam OS X-re egy repülőgép-szimulátort, az X-Plane-t, amely kiváló kis szórakozásra, bár hozzáteszem fél órába telt, mire rájöttem hogy lehet normálisan fel és leszállni, meg kezelni egyáltalán a kis Cessna gépet, de már haladok vele. Most éppen azzal játszadozom, hogy próbálok a légi irányítás által megadott adatok szerint röpködni.

X-Plane játék közben

A másik ezzel kapcsolatos dolog, amit szeretnék nektek mutatni, az a HighFly Aviation, amely egy budapesti repülőgép-szimulátor-központ. A gépparkot egy Airbus A320 és egy Boeing 737 alkotja, most érkezik egy F16-os. A dolog úgy néz ki, hogy egy óra 15 000 magyar pengő, ezért viszont egy élethű szimulátoron repkedhetünk, persze segítséget is kapunk. Különféle programok vannak, rengeteg egyéb lehetőséggel, érdemes megtekinteni az oldalukat.

Születésnapomra már le is szerveztem egy kis röpködést. 🙂