A 2011. április havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Ballagásos móka

Voltunk ma (avagyhát tegnap) Tigi barátom ballagásán, amiből túlzottan sokat a népes tömegnek köszönhetően nem igazán láttunk. A móka jó volt, az is egyértelmű, hogy nagyon megéri virágosnak lenni ballagás-szezonban, csak az öt-tíz perc alatt, míg sorban álltunk a virágosnál, nagyjából hetvenezer forint forgalmat csináltak a nénik.

Aztán még az is volt, hogy Salgótarjánban remekül összeszervezte a három legnagyobb iskola a ballagást egy napra, félórás különbségekkel. Ennek köszönhetően a kisváros persze rögtön még kisebbnek tűnt, hiszen ha azt nézzük, hogy egy iskolában átlag négy ballagó osztály, osztályonként átlagosan huszonöt fővel, egy főhöz pedig nem egy autó jön, mert ugye a fél família inkább átlag két autóval érkezik. Namost, ismerősék megálltak az iskolától több percnyi sétára egy kis eldugott utcában, hátul, egy garázs mellett úgy, hogy a garázsba a ki- és bejutást nem akadályozták. Másfél óra múlva mikor indultunk, néhány méter után vettük észre, hogy mindkét kerék gyönyörűen le volt eresztve, az egyiket ki is szúrta valami nagyeszű, a másikból csak kiengedte a levegőt.

Mindeközben még jött valami idióta is, aki üvöltözött hogy leszarja a telibevert kurva ballagást, és jól tették, hogy kiszúrták a gumit, mert ő már húsz perce nem tud beállni a garázsába (az utcán állt egyébként, a garázsajtó előtt, semmit és senkit nem akadályozva ezzel). Mi ott félig szétszedett autóval álltunk, mikor elkezdett pampogni hogy álljunk odébb, és ő leszarja a nyomorunkat. Miután ez megtörtént és beállt, persze rögtön nem volt sietős a dolga, és ott pampogott még egy darabig.

Minket magyarokat az össze- kezdetű tevékenységek sajnos egyáltalán nem jellemeznek, legfeljebb ha az összecsapni vagy valami hasonló szóról van szó. Az összefogás például egy távoli univerzumnak tetszik innen.

Nógrád megyében különösen.


Füstölgő földalatti

Szokás szerint földalattiztam ma, a Kodály Körönd megállóban épp öt ember cserélt egy izzót. Persze az izzók már csak ilyen szívatós dolgok, tudom, nekem is van egy-két olyan lámpám amely előtt naponta kétszer imádkozom, nehogy kiégjen az izzó, mert akkor három csavarhúzó, két orvosi szike, egy lézeres mérőeszköz és némi jószerencse, valamint három-négy deciliter tömény alkohol kell a folyamathoz. Na de, egyszerű munkásember állt a létrán, szette ki az izzót, és közben mondotta három másik kollégájának, és egy nagyon komolyan néző öltönyös úriembernek, aki komolyságát a kezében tartott mappával is hangsúlyozta, amin az arra felcsíptetett lapra hevesen jegyzetelt. A mondandója az volt, hogy ezeket időnként ki kell pucolni, mondjuk legalább kétévente (ebből a mondatból levontam a következtetést hogy az 1995-ös felújítás óta azok a halovány sárga fényt biztosító berendezések az életben nem voltak megtisztítva), különben hajlamosak arra, hogy egy szikra által a nem vártnál kicsit erősebb fényt generáljanak.

Eközben megérkezett a szerelvény és mentem is tovább. Azonban, ugye az ember ha megy, akkor jön is, jobb esetben, és nekem jobb volt, mert jöttem. A földalattit vezető néni viszont többször is mondogatta (persze csak magyarul, a turisták, akikből pedig mindig találni a járaton, szóval ők csak néztek, hogy he), hogy csak az Oktogonig megyünk, onnan pótlóbusz. Lesétáltam a maradék két megállót, a Vörösmarty utcai megállóból enyhe füst szivárgott felfelé, és igen büdös vezetékszag, a Kodály Köröndnél pedig tűzoltók és rendőrök is tevékenykedtek, szintén elég büdös volt és kis füst is.

A két – egymástól valószínűleg teljesen független – esemény között az összefüggést mindenki állítsa fel magának. (Az összefüggést!)


Önnek egy új alkotmánya érkezett

Olvastam ma a zindexen, hogy az új alkotmányt ki fogják nyomtatni papírosra, és ezen papírost minden létező magyar ember megkapja majd szerte a világon. Elvileg 8 000 000 példányban kell kinyomtatni a 38 oldalból álló becses alkotást, ez tehát 304 000 000 lapot jelent. A különböző keresgélések után, a fröcsögő szájú zöldek és a bölcsen mosolygó papírmágnások válaszait átlagolva azt kaphatjuk, hogy egy átlagos fából 200 000 nagyon jó minőségű A/4-es lapot készíthetünk. Namost, nem akarom összeszámolni, hogy az hány fa. Aztán még ha megnézem, hogy átlagos helyeken 1000 oldal felett fekete-fehér minőségben 3-4 forintért nyomtatnak egy lapot, akkor mondjuk vegyük még hozzá hogy biztosan van egy Józsi, akinek pont nyomdája van, és valakivel véletlenül pont nagyon jóban van, ezért kijön egy darab kinyomtatott oldal mondjuk egy forintra. És még vegyük hozzá a postaköltséget, a borítékot, a bélyeget, a bélyegzőt, a postán dolgozó hölgyet akinek hogy elfárad majd a keze, a sok bélyegzéstől meg bélyegezéstől és egyébként is.

Természetesen az átlagember, miközben befizeti a szerény adóját, ami ugye alacsony, és alacsony adókulcsokkal vásárol termékeket az üzletekben, felteheti a kérdést, hogy de van-e erre pénzünk.

Erre pedig az a válasz, hogy igen, hiszen: ritkán fordul elő, hogy egy új alkotmányt fogad el az országgyűlés, ezért ebben az esetben a tájékozódáshoz való jog kivételesen fontosabb, mint az ország gazdasági helyzete, szóval ne aggódjatok, van azért itt pénz, csak ügyesen titkolják.


Intelligens villanyóra

Amikor pappito írását olvastam, az jutott eszembe, hogy nem is olyan régen gondoltam rá (talán még írtam is róla, de most lusta vagyok előkeresni), hogy milyen király lenne egy olyan egységes mérőberendezés, ami az áram-, a gáz- és a vízfogyasztást mérné, és a leolvasást elfelejtve neten vagy valami lokális hálózaton közölné az adatokat, mondjuk naponta háromszor-négyszer, amiből aztán tök jó kis statisztikát lehetne kihozni, és a szolgáltatónak is hajszálpontos adatai lennének.

Lehetne mondani hogy majdnem minden háztartásban van net, de persze nem, mert van ahol még ajtó sincs (bár ott parabola mindig), de ettől függetlenül szerintem van potenciál az ilyen ötletekben.


Coca Cola Cherry

Gondoltam a sonka és a tojás mellé jól fog esni majd néhány korty Cherry Coke, hiszen tudjuk, hogy a Cherry Coke az egyik legjobb dolog, ami a kólával történhet, noha itthon némileg sztochasztikus a lehet-e kapni éppen kérdés válasza. A kis éjjel-nappaliban, ahová járok, mindig szokott lenni, ma mégis öt percig keresgéltem, mire megtaláltam. A probléma az volt, hogy a piros-fehér-fekete Cherry Coke helyett ezt találtam:

Coca Cola Cherry

Az íze teljesen ugyanaz, azonban látszólag egy vadonatúj termékről van szó.

Kis wikizés után persze kiderül, hogy 2007-ben a The Coca Cola Company átnevezte a terméket, így ez már a harmadik típusú találkozás a Coca Cola kóla-termékeivel a hagyományos és a diétás után, ha a zerót is figyelembe vesszük, akkor a negyedik.

A dolog mondjuk logikus, hiszen itthon a Coke elnevezést sokkal kevesebben ismerik.

Ezek az izgalmas dolgok jutottak mára.