Ballagásos móka

Voltunk ma (avagyhát tegnap) Tigi barátom ballagásán, amiből túlzottan sokat a népes tömegnek köszönhetően nem igazán láttunk. A móka jó volt, az is egyértelmű, hogy nagyon megéri virágosnak lenni ballagás-szezonban, csak az öt-tíz perc alatt, míg sorban álltunk a virágosnál, nagyjából hetvenezer forint forgalmat csináltak a nénik.

Aztán még az is volt, hogy Salgótarjánban remekül összeszervezte a három legnagyobb iskola a ballagást egy napra, félórás különbségekkel. Ennek köszönhetően a kisváros persze rögtön még kisebbnek tűnt, hiszen ha azt nézzük, hogy egy iskolában átlag négy ballagó osztály, osztályonként átlagosan huszonöt fővel, egy főhöz pedig nem egy autó jön, mert ugye a fél família inkább átlag két autóval érkezik. Namost, ismerősék megálltak az iskolától több percnyi sétára egy kis eldugott utcában, hátul, egy garázs mellett úgy, hogy a garázsba a ki- és bejutást nem akadályozták. Másfél óra múlva mikor indultunk, néhány méter után vettük észre, hogy mindkét kerék gyönyörűen le volt eresztve, az egyiket ki is szúrta valami nagyeszű, a másikból csak kiengedte a levegőt.

Mindeközben még jött valami idióta is, aki üvöltözött hogy leszarja a telibevert kurva ballagást, és jól tették, hogy kiszúrták a gumit, mert ő már húsz perce nem tud beállni a garázsába (az utcán állt egyébként, a garázsajtó előtt, semmit és senkit nem akadályozva ezzel). Mi ott félig szétszedett autóval álltunk, mikor elkezdett pampogni hogy álljunk odébb, és ő leszarja a nyomorunkat. Miután ez megtörtént és beállt, persze rögtön nem volt sietős a dolga, és ott pampogott még egy darabig.

Minket magyarokat az össze- kezdetű tevékenységek sajnos egyáltalán nem jellemeznek, legfeljebb ha az összecsapni vagy valami hasonló szóról van szó. Az összefogás például egy távoli univerzumnak tetszik innen.

Nógrád megyében különösen.